Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Az idő és társai (Idő, idén, kor, korán; késik, későn) [MNy LXII/1966/, 385-398 ]
100 werden' (F. \V. K. MÜLLER , Uiguriou III, 26: 16-8), kilmädin ara 'bald' (i. h. 31: 1; 63: 17; 78 : 11 'in kurzer Zeit); kilmädin-ara 'bald' (i. h. 46 : 19). A helyes fordítást a párhuzamos kínai szöveg biztosította, de értelmezése a törökből is világos: a kii- 'késik, késlekedik', a -malin (-mälin), -mad'in (" mádt /IJ meg tagadó konverbum (tagadó igei határozószó) (vö. GABAIN, Alttürk Gramm. 124, 235. §). Egy másik ujgur szövegrészben megtaláljuk a kii- igéből képzett killlr-t is: ,,arqis tirkiä kiltirmälin idyuluy ol" 'der Bote ist unverzüglich zu entsenden' (F. W. K. MÜLLER i. m. 29 : 11). A kilmätin tehát a. m. 'késedelem nélkül', a kilürmälin pedig 'késleltetés nélkül'. A szó más forrásokból is kimutatható: Кайү. kil- (vagy kél-, hosszú /.árt e) 'sich verspäten' ( BROCKELMANN 107); Abü Haiyân kil- 'tabiyetiyle geç kaldı' ( CAFEROÖLU 48); Bulgat kül- 'spóánic siç' ( ZAJ^CZKOWSKI 59); leid. Névt. kil 'träge sein' ( HOUTSMA 95); Ibn Muhannâ kil- 'yavaş davran mak (geri kalmak)' ( BATTAL 41; a kiadó a neki ismeretlen kil-et az ismerős kilik-re javította, indokolatlanul). A kel- származékai: kun CC. kelöv 'träge' ( GRÖNBECH 135) < * kelig: lioszn. källä- 'sich verspäten' ( RADL . II, 1149); Кайү. kiltir- 'verzögern', kilil'verspätet werden' (BROCKELMANN 107). 18. A törökben az ige mellett azonos hangalakú névszót is találunk, amely általánosan elterjedt a régi és mai nyelvekben; ennek nem ártott az arab —jierzsa terminológia térhódítása. íme: Ótür. kii 'lange' (GABAIN, AlttürkGramm. 314); Кайү. kil 1. 'lange Zeit'; 2. 'spät' ( BROCKELMANN ); Tefs. kel 'kései, későn' ( BOROVKOV 177); QB kil 1. 'spät, lange (von der Zeit)'; 2. 'der Abend' ( RADL. II, 1142); Tuhfat käi 'este' ( ATALAY 196); tkm. gil 'későn' (AB. 266); azer. gef 'későn; kései' (AUS. 119); oezm. geç 'late' ( HONY 116); tat. kaz. kil 1. 'der Abend'; 2. 'spät' (RADL. II, 1378); bask, kis 'est' (BRS. 263); tar. käi 'die Nacht' ( RADL. II, 1181); kmk. gel 'est; késő' ( BAMMATOV , RKS. 79, 697); nog. kei 'este; késő' (BASKAKOV, NRS. 164); kkalp. kei 'ua.' (BASKAKOV, RKkS. 531); kirg. kel (JUDACHIN, KRS. 383); kzk. kei 'ua.' (SAURANBAEV, RKS. 557); özb. kel 'est; késő(n)' (BOROVKOV, URS. 211); alt., tel., boezn. kii 'ua.' (RADL. II, 1142); bar. kir. 1. 'der Abend'; 2. 'spät' ( RADL. II, 1384); ojr. (alt.) kel 'est; késő' ( BASKAKOV , ORS. 81); sz. jög. kei'e ete' ( MALOV 67); turki kel 'late in the evening, late, toward the evening' ( JARRINO 168); csuv. kai 'est' ( PAASONEN 61). Származék: alt., tel. leb. kâlki 'abendlich' ( RADL. II, 1148); kaz. tat. ИШ 'ua.' (i. m. II, 1383); bar. kirki 'ua.' (i. m. II, 1384). A származékok közül különös figyelmet érdemel: ótör. kili 'Abend, abends, Nacht' (GABAIN, AlttürkGramm. 314); К&йү. kili (vagy kéli) 'Nacht' (BROCKELMANN 107); Tefs. kälä 'este: éj' (BOROVKOV 177); Husräw kelä 'noo' (ZAJACZKOWSKI 95); Leid. Névt. keli 'Nacht' (HOUTSMA 101); Qawänin käfä, olv. kälä 'est' (TELEGDI 313); AH. kälä 'ua.' (CAFEROÖLU 43); Tuhfat kele, kele (ATALAY 190); tkm. gife 'éjszaka' (AB. 188); azer. gefä 'ua.' (ARS. 119); oszm. gere 'night; last night; tonight; by night' (HONY 116); kar. T. kile 'die Nacht' (RADL II, 1144), tela (KOWALSKI; 314); kar. L. kärä 'ua.' (RADL. II, 1153); kmk. gele 'est; éj' (BAMMATOV, RKS. 79; 512); nog. keie 'éj' ( BASKAKOV, NRS. 164); kkalp. keie 'ua.' (BASKAKOV, RKkS. 74); kaz. tat. kili 'gestern' (RADL. II, 1150); bask, kisä 'tegnap; este' (BRS. 269); tar., alt., tel. kälä 'gestern'; (tar.) 'der Abend' (RADL. II, 1144); ojr. kece 'tegnap' (BASKAKOV, GRS. 81); sör, leb. käjä 'ua.' (RADL. II, 1150); szag. kejä 'ua.' (uo.); bar. kigä
