Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Előszó

IV. ról fontossággal bírhat. Jövevényszó-kutatásaiban nemcsak tematikailag, hanem szemléletében és módszerében is Gombocz Zoltán örökségét viszi, illetőleg fejleszti tovább. Ilynemű írásait nemcsak a turkológiában való kiváló tájékozottság, hanem a magyar nyelvtörténetnek is az alapos ismerete, a rendelkezésre álló források maximális felhasználása, az adatokkal való racionális bánni tudás, erős kritikai érzék, szigorúan módszeres közelítés, ötletes megoldási készség jellemzik. És jellemzik nem utolsósorban szilárd eredmények, hiszen bízvást elmondható: amelyik török jövevényszó-magyarázat Ligeti Lajos kritikai szűrőjén átment, abban már nemigen lehet, nemigen szabad kételkedni. A magyar jövevényszókutatás, sőt tágabban a magyar etimológiai irodalom legjobb alkotásai közé tartoznak ezek a tanulmányok. A gyűjteménynek a jövőben megjelenő második kötete arról tesz tanúságot, milyen szerteágazó volt az a munkásság, amelyet Ligeti Lajos a Kelet kutatásában végzett. Bár e kötet anyagában bőven találhatók olyan cikkek, amelyek kimondottan mongol, kínai, mandzsu, tibeti stb. tárgyúak, egyenkénti és összességükben való vallomásukból világosan kitűnik, hogy céljuk ezeknek is jórészt a magyarság felé mutat, a magyar nép és nyelv őstörténetének közvetett feltárását célozza. De jócskán vannak itt is olyan írások, melyek közvetlen magyar vonatkozásúak, mint például a magyar törzs-, személy- és méltóságnevekkel, a magyar rovásírás eredetével, a keleti forrásoknak a magyarságról szóló tudósításaival foglalkozók. E tanulmányok is rendelkeznek mindazokkal a kellékekkel, amelyek Ligeti Lajos megnyilatkozásait oly magas tudományos szintre emelik. S hadd említsem meg külön is a nem közvetlenül érdekelt szakemberek számára is érdekes, élvezhető voltukat, szép, világos, szabatos, gördülékeny stílusukat, melyek a magyar nyelvtudományi próza kiemelkedő darabjai. Bármilyen szép, méltó képet is nyújt e két kötet Ligeti Lajos tudományos pályájáról, annak témáiról, jellegéről, eredményeiről, nem lezárt életmű tükre. A tanulmányok írója ma is alkotó képességű, termékeny tudós, akitől bizton lehet remélni további igen jelentékeny megnyilatkozásokat. És ott van körülötte a tőle olyan nagy gondossággal, buzgalommal, tervszerűséggel kinevelt tanítványi gárda, amely folytatja, továbbviszi, szélesíti mesterének munkásságát, s amely a mester iránti tiszteletét e gyűjtemény közreadásával is kifejezi. Kívánok ez alkalomból Ligeti Lajosnak én is további erőt, egészséget, alkotókedvet, örömet munkája eredményeiben és az őt követő, az ő munkáját folytató tanítványai egyre szebben kibontakozó tevékenységében. Benkő Loránd