Magyar Országos Tudósító, 1947. október

1947-10-31 [947]

dzv. Horni Gyulane gyilnosai a öunteto-corvenyszeK: exozz, Tö Ke/M A büntetőtörvényazék Jánossy tanácsa nagy érdeklődés mellett tárgyalta azt a rablógyilkos sági bűnügyet, amelynél: özv. Rémi Gyuláné esett áldozatul, Az államügyészség Varga Gőza é.s Dirner Miklós ellen adott ki vádiratot, mert a két úgynevezett jQcsalá'dból származó fiatalonbar a vád szerint borzalmas kegyet" lénséggel meggyilkolta özv. Rémi Gyülánét, az ismert szállodatulaj donosnot. á.z asszony KápirP-utca íl.számú házban lévő laka sáben. A tárgyalás bővelkedett az izgalmakban annál is inkább, mert az ügy egyik vádlottja, Sirner semmit nem vállalt magára és a vád egész terhét Vargára igyekezett hárítani, a másodikként kihallgatott Varga viszont azt állította, hogy ö nem is volt fenn az özvegyasszony lakásában és csak a nyomozás során értesült a g-rilkosságrol. Dirner kiklós, aki állásnélküli gazdatisztnek mondotta magát, gyöngyöző homlokkal, összetett kezekkel áll a tanács asztala előtt. Minden szavával Vargát igyekszik terhelni, amikor azonban Jánossy tanácselnök fiayelmeztette, hogy a töredelmes beismerő vallomást a biróság javára mérlegeli, magábaroskndtan megtörtt - Elnézést kérek -"mondotta - hogy felre akartam vezetni a biró

3

áaot» 3ovallom beszéltünk arról, hogy még a legutolsó eszközzel is pénzt szerzünk... A további vallomásban az.onban megint coak megmaradt amellett az állítása mellett, hogy ő csak szemtanúja volt Varga kegyetlen gyilkosságának. - Varga hozott ?n?.gával agy kábeldarabot - mondta először arról volt szó, hogy elkábítjuk valami kábitószerrel, de mikor Varga közölte, hogy nem sikerült szereznie, láttam, hogy itt baj lesz. Én valósággal rosszul-voltam az izgalmaktól, húzódoztam a tett elkövetésétől, mire ogy pénzdarabbal sonsot húztunk. A sors húzás szerint nekem kellett volna leütnöm Réminét - akinél egy üzleti tárgyalás ürügyével jelentünk meg - de rosszul lettem, idegcsillapitót kértem toló. Amikor az asszony kiment, hogy csillapítót hozzon, óa a kábelt átadtam Vargának s iáikor az idős hölgy megfordult, hogy az "üzleti ügyben" velünk tartson és kalapot akart föltenni, Varga a kábellal többször ráütött. Az asszony lehanyatlott a diványra, közben rn a. páncélszekrény kulcsát keresgéltük, amikor pedig magához tért es valami nyöszörgő hangot adott, Varga ismét leütötte, ügy, hogy eld|ult, azonban még mindig TlOlt benne élet, ekkor Varga drasztikus szavak kíséretében egy fém hamutartóval többnzör fejbevágta, - Réminé - folytatta, vallomását a tanú - még mindig nem halt meg, föleszmélt és mivel csak engem ismert, elhaló hanSon könyörgött:"Miklós ne bántsanak, mindenemet odaadom." Varga azonban odaugrott és ogy félig telt kristályos üveggel olya* sújtott a fejére^ hogy Réminé vére a plafonra frecssent és bennünket is összevérezett.