Magyar Országos Tudósító, 1947. augusztus
1947-08-29 [946]
Kossá ^tván rádi°előadáaa. Ky/Mn Kossá István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, a feloszlatott nemzetgyűlés alelnöke, pénteken este a budapesti rádióban "Az értelmiség és a szakszervezetek" oimmel előadást tartott* Az előadó kifejtette, hogy az. értelmiség- közel sem olyan egységes társadalmi réteg, mint a fizikai munkásság, Osak n szakszervezet tudíja összefogni legnagyobb tömegeit, mert a szakszervezet a napszámostól a félig-meddig már önálló váll a lks zeném okig egyesitheti a szellemi és fizikai dolgozókat t Az értelmiség különböző, nemcsak demokratikus pártokban helyezkedik el, amennyiben egyáltalán politizál, azaz nyiltan politikai szint vall, A szakszervezetekben mindjárt a mozgalom kialakulásának kezdeti stádiuméban ott találjuk az értelmiségi dolgozókat is. Ebben az időben csak^a magántisztviselőknek volt komoly szervezete, a többi értelmiségi rétegnek nem volt szakszervezete, részint a szakszervezeti gondolattól való idegenkedés, részint a kormányzat tiltó rendelkezései miatt. A mi szakszervezeti mozgalmunknak egyetlen periódusában sem hiányoztak az értelmiségiek. Mindig ott voltak közöttünk még akkor is, amikor Horthy és bandája uralomra kerülvén a legvadabb nyilt vagy hidegterrort alkalmazta velük szemben. Pedagógusok, orvosok, városi, megye*, állami alkalmazd: tak ezrei és ezrei kerültek máról-holnapra az utcára csak azért, mert resztvettek a szakszervezeti munkában. Horthy ék jól tudták, hogy a szaksáérvezetek a harcos demokrácia isicolái,ahol a tagokat öntudatra nevelik, ahonnan olyan emberek kerülnek ki, akik nemcsak tudnak dolgozni, de mernek is. Aki az értelmiségiek közül gerinces mert lenni, annak a legjobb esetben a megvetés, az'urikörökből"való kinézés jutott osztályrészül. Elé rkezett az ideje annak, hogy meghatározzuk, ml az értelmiségiek tennivalója a szakszervezeti mozgalomban, ha ezt akarják, hogy a mozgalom a maga teljes erejével ddaálljon melléjük. A szakszervezetek a maguk nagy tapasztalatát és erejét szívesen boosátj.lk az értelmiségiek rendelkezésére. A legfontosabb tennivalók egyike! a szellemi átnevelés, Kincs olyan szakszervezet, amelyik az elmúlt két esztendő alatt ne rendezett volna demokratikus átképző tanfolyamokat, Ebben a pedagógusok jártak elől jó példával. Az eredménynek a közsz' áJ >m demokratizálódásában kell jelentkeznie, A szakszervezetek bérpolitikájának az alapja az^hogy kvalifikáltabb munkáért magasabb bér iár. Vagyis aki többel tárul 'hozzá a társadalom fejlesztéséhez, ahnak többhöz van jega a társadalom javaiból. Nem kétséges például, hogy egy tervező mérnök,egy jó pedagógus, egy kitűnő orvos, többel járul hozzá a társadalom fejlesztésihez, mint valamely alkatrészt előállitóvasmunktis, vagy iskolai altiszt. Az első időben, a felszabadulás után, ezt nehéz lett volna elérni, okkor mindenkinek a puszta létfenntartását kellett biztosítani,' E z ért akkor alig-alig vo^t eltérés a fizikai munkások és az értelmiséglek bére között, a közalkalmazott értelmiségiek pe-
