Magyar Országos Tudósító, 1947. május

1947-05-08 [943]

/Mihályfi Ernő miniszter beszédet mondott a jugos zlá v újságírók tisz­' telaiére-,rendezett vacsorán, Folytatás./ * tájmo-?/l T né - Szomszédaink közül a Szovjetunió után a Tuna völgyé­ben elsősorban a jugoszláv népek áldoztak.legtöbb vért a német zsar­• nokság ellen, s közvetve, de közvetlenül is,ez a .aét szomszédunk: a Szovjetunió' és Jugoszlávia tett legtöbbet a- magyar nép szabadságáért, - mondotta L/ kihályfi Ern6, - Szomszédaink közül ez a két nép volt az, amely mindjárt a felszabadulás után elsőnek nyújtott ba- . rá ti kezet az évszázados elnyomatásból újjászülető magyar öa mkrácm"-­nak is/ Mi ezt a baráti kézfogást ugyanúgy megbecsüljük, mint azt a véráldozatot, amelyet a szovjet és a jugoszláv népek hoztak a duna­völgyi nép ak a zabadságá ér t, -b'íigyjék el, a magyar nép igaz szeretet* a jugos zmk : , nép iránt megvolt már régebben is. Gondol juhi; csak a modern magyar költészet forradalmi szavú poétájára: Ady Endrére, aki e magyar>-román­szláv vágyak találkozását sürgette a közös eszmei barríaádokon, A ju­goszláv és magyar nép barátságát saját vérével pe csételte meg .t > két íré a közelmúltban is: az Önök részéről Ivan Gorán Kovacsioa, aki 23 éves korában pusztult el a náci bestiák fogságában, borzalmam tö­megsírban, A másik költőt mi adtuk: Erdnóti miklost, akit a bori po­kolban végigélt szenvedések után ugyancnak fiatalon öltek meg-a náci hóhérok, megrázó a rokonség a kárt; nagy fiatal költő- utolsó remekmüvei között, - Ivan Gorán Kovacsics egyetlen nagy versében, amelyet a magyar irodalom is jól ismer,- ugyanúgy a halált irta meg, ahogyan a m\ Radnóti -íiklósunk is a horvát hegyek között szenvedve megírta éle­te borzalmas végét, utolsó verseinek pedig "Razgleönica" címet adta együttérzése jeléül a szabadságharcon jugos zláv nép iránt, - Mindketten a szabadság, a demokrácia énekesei valtak. s mindketten rettenetes lírai hitelt adtak költészetüknek, E két köl- • tö halálában két régi szomszédnép barátsága támad fel, hogy egymást megtalálva most már soha él ne engedje egymás kezét, - Ebben a szellemben köszöntöm én is önöket, kérve arra. hogy ismerjék meg azzal a szomjúsággal népünket és munkánkat, mint ahogyan mi is szomjúhozva fordúlunk az önök '-azdag szabadságkagyomá­nyai és szellemi kincsei felé. kljén a . - jugoszl'v-.aagyar bardts '.. >z .:. i .i i Kagy tetszéssel fogadták Mihályfi E r nő beszédét, amelyre Milivoje Stafanovics 't , foszerkésztö t • válaszolt. /MOT/ Kérelem: A vac30r-fn réozt vett főszerkesztők e.s szerkesztők kérik a lakokat, hogy a tájékoztaiási miniszter nagyielantoségü beszédét, köze lm szivem ';•'-•; kedjenek. /JS)W

Next

/
Thumbnails
Contents