Magyar Országos Tudósító, 1944. június/2
1944-06-23 [299]
/Imrédy "beszéd. Folytatás 3./ Minálunk sok kis magyar^" akinek mind egyenlő indulást, egyformán járható utat akar kijelölni, hogy azon aztán munkája, jelleme,tehetsége szerint jusson előre és boldognljon é Sokaságot lát msiga előtt, mint eszményt, de nem tömeget. Lélekben szabad, istenfélő, becsületes emberek sokaségát, akiket emberi mélt ü ságuknak kölcsönös elismerése mind újra szeutéJLjabs^ággé emel. Nem egymás ellen acsarkodó indiv idualistékat, akiJtegyéni tetszésük szerint csavarják ki a törvényt saját önös javuk/a, hamm a közösség cagassabbrendü életébe szervesen beletartozó igaz embereket, akik tudják és érzik, hogy a maguk ós osaládja^JJc élete csak ugy lehet "biztonságos, ugy fejlődhetik teljessé, ugy adhat boldogságot, ha a fejlődésük ós boldogulásuk nem jár a másik embernek, a másik családnak elnyomásával, szerencsétlenségével; akik tudják, érzik, hogy a nemzet jo sorsa nélkül osak ida^g-óráig tar te "csillogás lehet az egyének, vagy a családok jó(r ^^/S*-<gdj£.&aként vaJLla.lt belső fegyelemmel rendelik alá nagukat a nemzet szent ügyének, ggy uj közösségi vils^plrfcad reánk, amely a nemzetek kebelében valósul m eg; szocializmus a nác^kban^ „ a nemzeti szocializmus világa. Nem könyvekben lerögzitett tanok mutfti* ják az utat a nemzeteknek, hanem az élniakarásuk, ami azt parancsolja nekik, hogy a hibásat elhagyva, egészséges irányban keresnék a ^ fejlődést. A múltban egymás mellett éltek az emberek, alig törődtek egymással, alig törődtek azokkal a magasabbrendü közösségekkel, \ amelyekbe beletartoztak* A rendszer megbukott, az eredmény, amibe \ a liberalizmus korszaka'-torkolótt ; nsm fért össze az emberi leiekében égő igazaé*árzattel> s az anarchia szélére sodorta a fehér eo. b er v ilégátfc **• Megtanultuk saját kérttnkon, hogy a társadalmi élethez rend, igazságos rend keli; a szétfolyó szabadosság helyett a kötelesség szabályozó erejére. vágyik a nai kor gyermeke. A formátlanság után formákra, a fegyelme tlens ég után fegyelemre. Néma zsarnok börtönére, hanem a vérünkből, lelkünkből vétetett veaetők által nagyvonalúan megrajzolt keretekbe való szabad beilleszkedésre. Tekintélyre, amely a bizalom megingathatatlan talaján nyugszik és szabadságra, amelyet a tostvér szabadsága iránti tisztelet bölcs mértékletessége tart iseg hajtóerőnek. Az él6t legmélyebb tartalmát keresi, a tekintély és szabadság szerves egybehangolását, a legns.gassabbrendü közösség, a nemzet élettörvényei által parancsolt forzAkba öntve. - Fas istta reakció, - ezzel cyádolt minket a baloldali felforgató frazeológia, mintha tőkések ós technikai vezeták ügyes trükkjéről lenne szó. Nos hát ^gyék tudomásul, a tőke szabta a liberális világ törv nyét^a profit volt a cél s Most a tőke, a tegnap xrunkájának és takarékosságának ez a gyümölcse, lekerül a trónról, beáll a munkába, hogy milliók boldogulásának eszköze legyen. A technila pedig nem fajul tocnokrici( '^á> hanem akár cs&k a tőke, szervesen beilleszkedik az őt megülő oo helyen, a nemzeti közérdek sáfárjának irányítása alatt tervszerűen összemüködő gazdaságigópezetbe* . Győzelem, vagy halál - a kényelem légkörében elpuhult polgár * füleinek keserves hangzású ez a jelmondatunk. B világú törvény, Ltgy ingyen nem adnak sémit, a győzelmet meg éppen nem. A győseleirhez küzdeni kell, áldozni, izzadni, verekedni, vérezni kell, sőt halni is kell tudni, de becsülettel, szép halált halni. Ingyen, küzdelem nélkül csak a becstelen halál várhat ránk, a pol/gárra is, az elfejzott, puha nolgárra is, Lf* /Foly teköv .^ RSZÁG0S LEVÉLTÁR
