Magyar Országos Tudósító, 1944. június/1
1944-06-15 [298]
. P 0 v Á R o a * /ZVi Polgármei tar beiktató közgyűlés, Poiytatáa 6,/ Vitéz Jarcse Andor oalügysiniss tor beszéde eb jén köszönetet mondott a f őporggár LUUBtar és a polgármester üívözlő szavaiért, a*4d ráBsitatott~a>**v hogy a polgármester székfoglalé jában Megjelölte azokat ,íe»Ladatokát, amelyek a mai korban a fővárosra várnak* - JUzal - folytatta a miniszter • hogy ma eljöttem ide a »zék*sfőva*eJ»V*sgyűlési terméb*, Dorogi fbrkas Ákos beiktatására, dokumentálai akartam azt, hogy én ezt a pillanatot rendszerváltósásnak fogom vonni* Rendszerváltozásnak a főváros vezetésében, politikai, közigaag&'táai és egész szellemi életében, A polgármester ur egy mondattal megemlékezett őrrel u történelmi jelentről, amely 25 évvel ezelőtt egy ködös novemberi napon játezódott le a Gellórt-f zálló tájékán, amikor co lovagol tapőv ez ér Budapestre ée az Üdvözlő beszédre adott válaszában megfedte ezt a várost,Beaz édéből akkor mindenkinek korszakos programot kellett kftolvasni* Felmerül a kérdés, hogyha most MÍ••>y4liantuak erre az eltelt 25 évret vájjon nwgértette*e a főváros ' a vezérvájjon megragadott-e minden a lkaimét éa Budapest, amely földrajzilag az ország szivét kellene és ksll. bogy jelentse, az el* nult 85 esztondŰ alatt tényleg az ország szivévé vált-en sző teljéi értelmében tVájjon revidiálta-e Önmagát ez a főváros T vftjon megértette-e, átvettf-a és a megvalósulás stádiumába aegitatte-e azoka t a hatalws, nagy, feszítő erőt jelentő gcnuolatokát, amelyeket Welff Károly vetített ^da a székesfőváros közönsége elé T Bz a főváros, aiaely oly gyönyörű, hogy minden tagyar ember szive büszkeséggel telik meg* ha lenéz rája, akár a geller t-hegyről, akér a környező aaga» latokról, le a Duna völgyére, a városra t ahol pompának a barokk, a neobarokk, a saeeessio\ a modemethipermo .dern paloták, s másrészről, amint a perifériák felé fut a szem, lassan kisebbek lesznek a házak, a hajlékok, - vájjon ez a székesfőváros és annak szelleme teljes mértékben harmóniát tud-e teremteni a barokktél egészen a kit zaiakás* hasig, s a főváros megteremtette- e az átjárd hidat, amely átjáró bid kell, hogy karesztülszelje a palotákat,a körutak*t, az aszfaltokat, la ogéazen a nunkástanyáklg ? Ha erre a kérdésre választ akarnék adni* egészen őszintén, akkor kétségtelen, azt a választ,kellene adnom, hogy ezt a feladatot a székesfőváros nem t-jljsa itette. Nem teljesítette, mart talán nem tudta teljesíteni. Meg kell egyidejűleg állapi tanom, bogy annyi volt a zavaró momentum, ho t :y fon tolás tárgyává ksll tsnnsm, vájjon marasztaló Ítéletet lehet-e és kell-e mondani ? Itt veit a$ az észak-keletről az ország szive felé terjedő állandó vánderlás, amelyet a gallonból szárn&zé zsidóság badairokozatosan küldtek Budapest falé, s amely les*an, de biztosan állandóan fölébe tudott emelkedni, s itt volt másrészről a főváros felé áramló erőgyarapodás, amely viszont a magyar végekről és vidékekről gyarapította a város magyarságát* Volt mér egy másik akadálya is annak, hogy a vezéri szónak as értelméből a programot nem lehetett teljesen megvalósítani* 4*910 lehetett azért, mert akkor olyan politikai gondolkozás volt, amely abban a tévhitben élt, hogy érnek a kis trianoni országnak és a f Óvárosnak gazdasági, társadalmi és politikai értékelt a régi liberális szellemben ksll se ^tartani, abban kell konzerválni és ezekből / fakad aajd a fővárosnak és az országnak a jövendője, \frA** /polyt.köv,/
