Magyar Országos Tudósító, 1944. március/2
1944-03-16 [293]
BUdapost, 1944, március 16, ^ÓQ XXVI,óvfolyam 72,3 tán, * /Antal istván beszédének újságírók c zabád s ág lakomáján,, ö,Folyt*/ •• ~~ u 3, Nem kivánjaic a magUnk életformáit reáeroszakclni senkire, de ma* gunk meg akarj u k tartani a magunkét, Hittel, becsülettel, az együttműködés őszinte készségével, de szabad akarattal akarunk résztvenni e. háború utáni Európa szabad népeinek testvériségében, do 6nnek az Európának még kétséget, sem kétértelműséget nem szabad fennhagyni a szuverenitásnak, a szabad életnek és az egyenlőségnek minden nemzetet és népet egyformán megillető toljoesége iránt, - S ezt a' célt a saját erőinkkel akarjuk munkálni, kizárólag a saját erőinkkel, mert jaj annak a nemzetnek, amely elsősorban nem önmagában bizik és mástól várja a nk-ga sorskérdés ölnek megoldását, av§cgy az ot fenyegető veszedelmek elháritását,Senkinek 3ém végzi ol helyettünk sem'határaink mogvódelmozésénck, som nemzeti létünk teljessé téteIónok, som az országépitósnok, a nemzeterositcsnek és a nópgyarapitá'snak azt a történelmi ;unkáját, amelyet tőlünk sürgetve követel az idő, vagy ha el is végzi,annak igen-igen súlyos ára lehet, igenis magunknak kell helytállcnUnk itt a ^.árpátok övezte D u namedencébon az Urnák 1944-ik és az utána következő esztendeiben, akárhogy ie tombol a szélvész cdakü nn, s akármint dühöng a vihar a fejünk' felett, e ahogy o helytállás kötelességénok teljesítése sikerül, ugy állunk,vagy bukunk a történelem a 3oha nem látott iszonyatos viharában, - ÉS sikerülni fog, mert sikerülnie kell! Lehet,ho;y igen drága áron és mérhetetlen szsnvedést, verejtéket, könnyet, vert és eletet kell áldoznunk,hogy sikerüljön, DC ezt ís vállalnunk kell, mint ahogy vállalták a mi nagy negyvonnyoloas elödeénk, s mint ahogy vállalta azt annyi más nóp és nemzőt ezen a szomorú földtekén, vállalnunk kell már azért is,- mert o vállalással sokkal kevesebb szenvedés jár, mintha a nemvállalás noláthatatlan konzekvenciáit kellene elviselnünk. - Alikor most felemelem'a magyar újságíró társadalom o'nomesveretű Jókai-ser xogót fejezte bo bőszedét a miniszter -, amely serlog szimbóluma a magyar toll, a magyar újságírás, a magyar publicisztika csodálatos ezinpompájának, fantáziájána k, szárnyalásának, erkölcsi ga zdags ágának, e zabads ág tiszt ele ténck,do •gyboa a m&gyar toll munkásai felelősségérzetének ős erkölcsi intsgritásának, azt kívánom és azt kórom ez illusztris gyülekezettől és az áitulú reprezentált ogósz magyar ujságiró társadalomtól! legyenek nálam hivatottabb, mosszehangzóbb ós távolabbra kiáltóbb szószólói ezeknek az általam kifejtett igénytelen - s talán rapszódikus&n feltárt - gondola toknak | Tartsak ébren a nem ze t fiaiban o történelmi viharban való okvetlen helytállásnak az elszántságát, hirdessék a nyugalom, a belső béke, a nemzeti fegyelem, a mértéktartás, a e'ózanség, a hidegvér és a bizalom igéit,; ébröszszók fel a nemzet: minden egyes fiában a kötc-osségtcljositós. a , szolidaritás és síz áldozatvállalás nemes virtusait,; mert csak ilyképon, o virtusok teljes latbavetésével sikerül ezt a nomzetet átvezetni a vészterhes idők s.cylláin és charibdiscin,- a mi nagy negyvennyolcas el«ődoink álmainak beteljesüléséhez; a szabad magyar nóp független magyar hazájához, A -.miniszter nagyhatású beszédét igen gyakran szá~ / kltotta meg a s za'e-ads ág lakoma résztvevőinek hely os lő tapsa, s a boszéd végén a megjelentek nevében Tóth László dr.fősz rkosztő mondott köszönetet az illusztris szónoknak, /ilOT/KŐ.
