Magyar Országos Tudósító, 1944. március/2
1944-03-16 [293]
& v • A f » vi u u i< g u i n Ü * • v « v| Budapest, 1944. március 16, (J ri XXVI .évfolyam 72 ,s zám» 13 f ANTÁL ISTVÁN MONDOTT BESZÉDET AZ ÚJSÁGÍRÓK 3ZABADSÁG:LAK0MÁ<XAN Március 15-én, a szabadság ünnepén az újságíró társadalom minden esztendőben szabadságlakomát tart. Az idén - az idők azavánck megfelelően - szerény keretek között, cgytálételoa obéd t>olt a Mu r ;yar saj-có Házában. Az ebéden megjelentek vitéz ThUránszky László miniszterelnökségi államtitkár, D u lin Elek miniszteri tanácsos, a Miniszterelnökség sajtó. "/.'közigazgatási osztályának vezetője, Bodo istván követségi tanácsos,> a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjo, Nagyl u cskay Sándor vezérkari ezredes, vitéz csikós jonő ezredes, a budapesti napilapok főszerkesztői és iolelós kiadói csaknem teljes számban ŐB a magyar újságíró társadalom számos tagja, £e obédon a#th László főszerkesztő, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöko a Kormányzó ur öfőméltóságára mondott pohárköszöntőt, majd a Jókai-serleg megemelésével a hagyományos emlékbe3zédot ^nts 1 István m.kir, titkos te.nácsos, nem z o tv ód o Imi-, propaganda minis-tor mondotta, ^ntal István miniszter több mint egyórás beszéde előjön párhuzamot vont 1848, márciusa ós a mai idők sorsdöntő napjai között, rámutatott arra,hogy 1848.március 15-e ós a z utána következő hősi korszak irunytszabó, fáklyavivő ós uttí^tató periódusa volt a nemzet életének. Napjainkban fölötte szükség van a régi márciusi fáklyafény útjelző világítására, amikor Öt világrósz horizontja felett a vérnek, a pusztulásnak és a gyűlöletnek sötét démonai járják haláltáncukat. De rrdndcnokelőtt meg kell látnunk a régi március IS-ében, hogy lemondás és önfeláldozás nélkül nincs-olct és egy nemzet történelmi elhivatottságának súlyát aszerint móri lo az idők mérlogo, hogy a nemzőt fiai milyen áldozatokra készek és milyen'áldozatokra képesek o&ymásért ós'az egyetemes közösségi célokért , Ma is, mint akkor, a magyarság jövője attól függ; tudjUk-o gyakorolni, ha annak ideje elkövetkezik, az áldozathozatal erényét annak a horoizmusnak egy paranyávai, amelyet a szabadságharc hősei és vértanúi o heroizmus tcljosségévcl gyakoroltak? Mert lényegében Ugyanaz a tét forog kockán ma is, mint 1848,március 15-én i' á nemzet szabadsága, függetlenségi--, jogai, népi érdekei, alkotmányossága, tokát állami ós nemzeti léte, - sőt talán még több egész nemzoti és népi, közösségi és ogyóni életünk is, s amint az 1848-as nagy nemzedék teljesen ártatlan volt a szabadságharc fclidézósébon,ugy a magyar nemzetet ma sem terheli sem közvetlen, som közvotve semmi felelősség a mostani nagy háborúnak sem a folidézébon, "som az elhúzódásában, sem psdig* szömyüségőinek elfajulásában. - Bár a mostani időkbon - folytatta Antal minisz- . tor - szinte nemzetközi divattá vált az élethez, a függetlenséghez, a szuverenitáshoz való jogot csupán a »nagy nemzetokn számára vitatni, s a népek szabad önrendolkozéai jogát az ombormilliók, a négyzetkilométerek, főként pedig a háborús kapacitás nagyságához mérni, mi magyarok soha egy pillanatra fel nem adjuk a szabadság, a függetlenség és az Önálló nemzoti lét minden'népet és nemzotot ogyformán mogiliotő temiészoti jogát, amely természeti jo£ érvényoüülosc nélkül a világ rjndje nem erkölcsi rend, a világ békéje nem valódi Dék? és a világ; nyugalma csak puszta látszat, Amint az élethez, a szabadsághoz, & boldoguláshoz való jogot egyenlő "mértékkel osztotta ki a Mindenható minden ember számára, ez a termésfeoti jog egyenlőképen illet meg minden népet és nemzetet is - tekintet nélkül nagyI SU ? Á°'' iia * E ^ a * J?a / gazdasági erőjére, tankjainak óiP repülőgépeinek I esámára,, ngj_ 3 n 'ópok nélkül Európa nem Európa, E a rópa nélkül a Ulág nem világit - kiáltotta bele nemrég az ország mlaiszterolnöko a viliág lelkiismeretébe - s az e tézisben rejlő orkölcsi ós természeti r törvény mélységes értelmet feladni sosem lehet, mert ezzol voltaképv \ pen közösségi óa egyéni elemink órto2mót adnók fel, ahhoz ragaazkodnunk kell, nemes a,k saját érdekeink szempontjából, /folyt.kövy' r . • .
