Magyar Országos Tudósító, 1944. január/2

1944-01-22 [291]

HOMONNAY TIVADAR FŐPOLGÁRMESTER BESZÉDE A NEMZETKÖZI FÜRDŐSZÖVETSÉG- POZSONYI NAGYGYŰLÉSÉN A Nemzetközi Fürdőszövotség a közelmúltban tartotta' Pozsonyban nagygyűlését, amelyen Magyarországot a a .övetség elnöke, József Fereno kiiályi herceg, Hpmonnay Tivadar dr.főpolgármester, bilkoi Pap Lajos egyetemi tanár és Szviozsényi Zoltán, a szövetség főtitkára képviselték. A kongresszus, köretében Homonnay Tivadar dr .főpolgármes­ter nagyvonalú beszédet mondott, hangoztatva, hogy a történelem olyan meglepetések és megpróbáltatásom olé állította a mi nemzedé­künket, ami méreteiben, arányaiban felülmúlt minden képzeletet. De bármilyon kiszámíthatatlan éa bizonytalan képet mutat is a köze­lebbi és a távolabbi jövő - hangoztatta a főpolgármester - kétség­telen,hogy Ugyanannak a nemzedéknél..: kell elvégeznie a holyreálli-° tást az építés, a konszolidálás nagy munkáját, auely a háború pusz­tításainak és szenvedéseinek óktiv részese. Minél mélyrehatóbb és' rombolóbb'sebekev üt n hábox^um annál sürgetőbb ős fontosabb a hely­reállítás, a gyógyítás feladatai Ebben a "körülményben latom'a nem­zetközi Fürdőügyi Kongress zucnak a mérhetetlen jolentőségétvSokák' előtt talán funrssámk, tálán időszorütlennek tűnik,hogy amikor ez­rével arat a halál a csatámé zokon, amikor hatalmas városok borulnak lángba ós egész vidékek arculatára veti rá o háború a romlás bélye­gét, -összejöjjön ez a kongresszus és olyan kérdésekről tanácskoz­zék, amelyek kifőjezetion a békoidők fogalmi tőrébe tartoznak.Meg­ingathatatlan a hitoin," hogy ez a fürdőügyi nagygyűlés tanácskozásai­ban annak az örök humánumnak a szolgálatában áll,amely nélkül aligha remélhetnénk a háborúban teljes egészségi tartalékát felélő emberi­ség lelki és fizikai helyreállítását-/ Ha tehát mi most ezen a Nem­zetközi Fürdőügyi Nagygyűlésen arról tanácskozunk,hogy a terraé­szotadta gyógy fordáok vize*, gyógyító tényezőig, üdülési lehetőségeit hogyan lehetne minél szélesebb körben felhasználni és az embori3Óg egyetemes szolgálatába állitani, - nem teszünk mást, mint előkészít­jük a jövő legégetőbb és 'legfenköltebb feladatát, a gyógyítás ós kiengesztelődés "munkáját« - Ebben a körülményben látom munkásságunk morális alapját ós létjogosultságát. Katonák, sebesültek, rokkantak,ideg­rendszerükben íegtámadott férfiak, gyermekek ezroi, százezrei vár­ják elkínzott lélekkel, aggódó szivvel azt a segítséget,amelyet az istenáldotta gyógyferrásokj magaslati helyek,erdők és tavak nyújta­nak: a mi feladatunk, hogy hozzáférhetővé tegyük ezeket a természeti kincseket mindenkinek a számára, akik arra rászorulnak, Tanácskozá­saink ezzel arra az útra léptek, amelyen .mint valami második vörös-' kereszt, maradéktalanul és minden egyéb órc.ktől függetlenül munkai­ja egy óplelkü, egészséges b éke t ars a dalom kialakításának az el őf al­tételei t r . Ezért töltött el örömmel a megtisztuló megUtvás ós ezért találok megható és felemelő érzést abban, hogy akkor, amikor fcdaklnt­az ágyuk dörögnek, mi a gyógyítás frontján a'nagyszerű gyógyvizek csepp jelnek milliárdjaival ós egyéb gyógy tényezők segítségével eny­hülést és erősödést hozunk 0 sokat szenvedett emberiség számára, • - A természeti kincsek - hangsúlyozta a főpolgármes­ter - nem tekinthetők egy zárt közület magántulajdonának. Ezek a kincsek az egész rászoruló emberiség értékei, A különféle nagyérté­kű gyógy tény ez ők fejlesztése, népszerűsítése nem egy közület, nem egy város, nem is egy nemzet erdeke, hanem érdeke az egész emberi társadalomnak. A vér ós a halál tombolása közben tanácskozásainkon jelentkezik az emberi szolidaritás örök gondolata.­/folyt, köv./ Q?^

Next

/
Thumbnails
Contents