Magyar Országos Tudósító, 1943. április/2

1943-04-18 [281]

Kézirat; n Hatodik kiadás. - \ ÁU 3o , — — Budapest, 1943. április 18. y **J&J xxv * évfolyam, 103. s.zam.­/A kormányzóholyettos omlóktáblájának lepleplozóse, Folytatás 1,/ $ jílnnusz elhangzása után vitéz parányi Béla, a sutura c^f&fttfft wár igazgatója lepett a szénoki emelvényre ós a következő" beszédet nondta* - pénéltóságu Kormányzó un pőnóltóságu Asszonyont,. Mélyen tisztélt ünneplő közönségl Néhány hót nulva lesz évfor­dulója annak, hogy Magyarország pőnéltóságu KOrnányzóholyetteso vitéz nagybányai Horthy jstván magas látogatásával tűntetto ki az Alföld ezen legnagyobb gabonatárházát, a magyar gazdák fárad­hatatlan ós verejtékes munkájának hatalmas kincseskamráját, A szakember gyönyörködő érdoklődósévol, tüzetesen szemlélte meg ezt a tárházat, ahol csaknem az utolsó szögig minden magyar kéz mun­kája, a gépi berendezés nágyrésze padig éppen abban a jjagyar Állami GéPgyárban készült, amely az ő magasan Ívelő pályájának egyik állomása volt, solkün.'.zbon visszhangzik még derűs HA viszont­látásraM köszöntése, amellyel harctérre indulása előtt néhány nappal búcsúzott el tőlünk, itt Ősi vármegyéje földjén, jóskor még ugy hittük, a magyar jövő reménysége csendül ebben a rövid buoeuazéban, í)e a Mindenható kifürkészhetetlen akarata non ongodto, hogy daliás ifjúságában viszontláthassuk, mort gzont I3tván napjának hajnalán örökro itt hagyott bennünket, hogy mi­ként azt az'ur költői lolkü szolgája mondotta »AZ egekbe fel­röppenő sas, jstván vitéz élére álljon a hősi halált halt magyar ifjak csodálatos serogénok." Mindnyájan, akik széles ez ország­bél itt vagyunk, kivé tol nélkül szivoson áldoztuk volna fel sa­ját életünkot, ha ozáltal az Övét megtarthattuk volna, mort az ő élete több volt nekünk egy drága magyar életnél, az ő óleto a nemzetnek szélé nagy igóret volt, Most, amidőn dicső emlékét az utókor számára itt is negörökitjük, rajta kerosztül és vele együtt kegyelettől emlékezünk mindazokra, akik hozzá hasonlóan a legtöb­bet, életüket áldozták az örök szentistváni Magyarországért, Le­gyen oz az emlékmű póldahirdetőjo annak, hogyan kell önzetlenül és önfeláldozóan szolgálni a nemzetet és hogyan kell meghalni tudni a hazáért. Mint a hősi Leonidas sirfolirata a spártaiaknak, akként hirdesse nekünk nagyároknak o nárványtönbbo vésett nonos arcél az elosett magyar hősök utolsó üzenetét* Megeső lökődtük, amit nogkövotelt a haza. AZ ünnepi beszéd végen lehullott a takaró a márványdonbor­nüről, amely- a hősi halált halt Kormányzóholyettost profilban ábrá­zolja és felirata a következő; »«ás mert ilyenek az apák ős ilyenek a fiuk, örök a magyar, ti A leventozenkar a Szózatot játszotta ós eközben báré Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter helyoztc ol hatalmas ba­? bórkoszoruját a domborművön, A Kormányzó Ur és családja hosszasan V szemlélték a Kornányzóhelyottos emléktábláját, majd elbúcsúzva az f y .j előkelőségektől, a megjelentek lelkes éljonzéso közben szállottak /' gépkoesiba és oáJbAjtattaka/MOT/Jí

Next

/
Thumbnails
Contents