Magyar Országos Tudósító, 1942. szeptember/1

1942-09-06 [278]

• MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. Második kiadás. Budapos-c, 1942, szeptember 6. (j "V XXIV, évfolyam 238,szám, HÍREK A—VITÉZ TORS TIBOR RÁDIéELőADÁSA, Vitéz Törs Tibor, a Képviselőház alelnöke vasárnap délbon Budapest I.'hullámhosszon rádióelőadást tartott "Magyar munka Európáért" cimrael. Bevezetőjében vázolta, hogy a sors a magyarságot áldva és verve helyezte Európának erre a pontjára, ahol a feladatok tömegét kellett vállalnia. Nemcsak saját nemző ti ós állami léténok megalapozása volt-a feladata, hanem'a szüntolon harc az európai közösségért, elsősorban a kereszténységért, később a Balkán felé a civilizációért, a kultúráért és a gazdasági fejlődésért. Egy évezrodon'át állottunk az ourópai gránicon, a véres évszázadok egymásutánjában, mig most ezer kilométoros messzeségben az őshaza közolóben teljesítjük ismét önmagunkkal- és Európával szembon kötelességünket, Az Európáért folytatott magyar-munka - folytatta vitéz Törs Tibor - sokkal nagyobb és értékesebb, mint ahogy azt a nyugat mindozidoig tudta és ismerte. Sajnos soha nem tudtuk azt a-propagandát kifejteni, ami'arányban állott volna áldozatkész ségünkkcl. Nem ertet tünk a reklámhoz, de annálinkább a kardforgatáshoz. Az etirőpai háborúk során a nyugati hatclmak is véreztek és javakai vesztettek, mégis többé-kövesekbe meg tudták óvni múltjuk kincsoit, s most a szemlélők előtt azt mondhatják, imo ez a müveit nyugat. Mi magyarok is sokáig fásultan nyugodtunk belo, hogy minden ami a Lajtán innen van, elmaradt kelet. Lobogó szellomőriásoknak kellett jöiiniök, hogy a magyarságot önmaga értekének tudatára ébresszék. Tudatára annak, hogy a mi történelmünk dicsőségben semmivol sem szegényebb a nagyobb nemzetekénél, bár nincsenek olyan kincsóink, mint a nyugati hatalmaknak, nincsonok széko3ogyházaink, Ő3i omlékokot őrző városaink, mert minden kultúránkat feldúlta, szétrombolta és mogsommisitetto a barbár túlerő. Hunyadi János nádorfehérvári diadalára való örökös emlékezésül rondolto cl III,Gallistus pápa az egész világra a déli harangszót, mort ott állította mog a török inváziót, erről mondja Nicholot, a francia történetire: vájjon losz-o módunkban valaha is loróni a civilizált nemzetek háláját a magyarsággal szomben, amely évszázadokon korosztül védelmezte véro hullásával a nyugatot a barbár kelettől szombon? Mindent újra kollott kezdenünk a soramiből, csak egy valami maradt mog, ami értékesebb a hatalmas váraknál, a gazdag ornamentikaju templomoknál, aranynál 03 ezüstnél: magyarsáínxnk tudata, fajtánk törotlonsége és történelmi elhivatottságunk, És ugyanakkor, amikor onynyi bajt kollott olszenvodnünk, nom voltak hajlandók a hatalmas birodalmak vezetői olismorni, mit jelontott az európai végekon élő magyarság a civilizációnak és kultúrának; Egyedül a nagy német clmo, Bismarck látta tisztán, hogy "Az egész Balkánon a magyarság a leglényegesobb tényező Nagy magyar tragédia ez ós egyben a Dunamedonco tragédiája . i3 lehet, ha nem eszmél rá a világ a magyarság igazi értékéro, amit a francia Paul Olaudel ugy fcjózott ki, hogy csak a Szent István által megszabott uton lehet meggyógyítani a Duna völgyét. És oz igy is van, mert a magyarság értéke nemcsak abban rejlik, hogy kétszáz évo mogállitotta Batu Khán soregeit és öntostővel Vezette lo a tatár horda puszticő vágyát, a magyar nom csak a "aardot markolja jól,do az okc szarvát is és tehetsége,' hajlamoscága az ombori közösség minden életmegnyilvánulásában méltó helyet biztosit számára. Értékeink azonban nem tudtak maradéktalanul érvényesülni, közülük: igen sokan csak haláluk után találtak clismcréoro, csak Körösi Gsoma Sándort, Brassay Sámuelt, a két Bólyayt, Eötvös Lórándot, Irinyi Jánost, Puskás Tivadart, Teleki Pál grófot, vagy Ealassát, a nagy sebészt, Í

aSnmolweist, Verebély Tibort'omlitom, akik valamonnyion egy-egy határkövet jelentonok a tudományban.