Magyar Országos Tudósító, 1942. szeptember/1

1942-09-04 [278]

Kézirat*- • Második kiadás* • *• Bude-oost, 1*J42. szeptember 4. J

'S XXIV, évfolyam, 236. szám. A :C0iU^i>".l^óMLYJ!Pr.ÍJ UR HŐSI HALAI*.. AIiKAI&ABOL RSHKIVULI GYÁÖZKÖZGYÜLÉST TARTOTT A Y? VAR CG JtöBtóHYflAÍ íB.-GA, Budappft-Szókesfőváros tÖrvínyhatösájEi bizottsága szoptombor 4-én, ^intőken délelőtt 11 óralaer az ujvaroeháza közgyűlési torniébon vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhclyottos aóoi halála fölötti mélységes gyászának kifejezésére rendkívüli közgyűlést tartott* Pro d o m ot A közgyűlés külsőségoiról a KOT későbbi kiadásában közlünk tudósítást, alább közöljük Horuonnay Tivadar fö polgármos tor és Szondy Károly polgárnő Rt r beszedőit. A rendkívüli közgyűlésen Horaonnay Tivadar dr, főpolgánaos* tor elnökölt ÓB a következő beszédet mondottat - Sgybehivtuk Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának Közgyűlését, do ezúttal nom í»zért, hogy városunk ügyoibon lntyskodjünk. Az or&zárj olso városának hagyományos joga és kötclessőgo, bogy a nagy idők nagy eseményülvol ezombon kifojazósro juttassa az itt 616 szuzozroknok a felfogását. E vt.ros falui között podig szánbolilog is, minőségileg is olyan foglalkozások és társadalmi rotorok alkotnak milliós tömböt, amelyek a nemzoti ólat valaraonnyi ágazatában klomolkodó szorcpot töltenek bo és akiknok döntő súlyuk van az ország közvéleményének kialakításában, Csak olyan autonómia * mélt*> ennok a milll^a; • fővárosnak a bizalmára, amely állásfoglalásában, megnyilatkozásaiban hü a főváros népénok magyar lóikéhoz, magas kultúrájához, tottotóst nom ismoHl történelmi méltóságához. - Mélyon ti3ztolt Rendkívüli Közgyülól - Szivot-lelket'megrendítő csapás érto á .íemzotot .vitéz gybííryai Horthy István, Korri'nystfholycttes Ur Ö Fomóltósá^eak halálával. Szivünk ezerint közulüLk. sokan, különöaon'akiknek a haját már belepte az őszülésnok doro, non is g-mVinánk euisra, minthogy r. rjcgunk szül"i szivének fájdalmas együttérzés.'vol olvadjunk fel a gjúszbadör tött szül2k könnyoibon, Ezekot a kör.nyolait nemcsak az örök é3" pótolhatatlan veszteség kényszeríti lü' szemünkből, s&ivtinkoől, hanem annak a tohototlons égnek a koaerüsógp Is, hogy o ezörnyü mo próbáltatás Időjén Süinmivol som tudjuk enyhíteni F6mVl-óV.g* Kormányzó Urunk és Per;iltóságu Asszonyunk mélyééjoa szülői fájdalmát. Itt áll a milliós város, itt áll az egész oi'czág wS arra Ítéltettünk, hogy néma szemléiéi lágyunk a tragédiának, amely tudjuk, as Uriavon klszánithatatlan r^ndeléso szerint elsősorban az igaz és nagy lel' kokét teszi próbára. Minden erőnkre, minden hitünkro szükségünk van, hogy fel no kiáltsunk? miért érto ily ször^ni csapás azt a férfiút, aki Trianon bilincseinek se étterén évol örökro beírta nevét minden idők minden igaz uagyarjának szivébe. Elért sújtotta ily rettentően Főn6lt£ságu ^sszonyunkivt, a nagyasszonyt, az édesanyát, akinek áldott kozo unyttyi szenvedést, annyi könnyet töröl le állandóan és aki jóságával, nemos lelkével az egész nomzet tiszteletét és szavakkal ki nem fejozheto szereti ragaszkodását órdomolto ki,. Erre a rlórtro nincs le le let. Űz a fajdalon, amollyol a szülő öloli át gyermekének koporsója, átöloli az ogész nemző tot, az ogúsz országo-fe, A yar birodalom fővárosa azonban akkor teljesíti kötolooségét, ha c történelmi villámcsapás fényénél iasghordozzr. tokintiitét a magyar Sorfl .jarszap-'tján, A halál nen olőször szél bolo a nemzet sorsának alakuláé^itta, Nem olőször szólítja ol legjobbjaink acrábél azt, aki miliők reménye égén üc és bizalmának lotéto: ^nyoso. De aligha tornyosul tok nóg a ix.gyar sors'horizont ján valaha Is oly fokoto felhők, i£am csókban a vészes időkben, amikor élőt és halál határvonalán kell alőro c zdgni ragunkat. Csak az dhomzet é:xle. 11 mg az életet, amely bátran és őszintén mer szc.benézni az osom^nyökkol és nom szépíti, snen igyekszik olt.karni az í" . ;