Magyar Országos Tudósító, 1942. augusztus/2

1942-08-28 [277]

TÖRVÉNYSZÉK Törvényszéki sgarkssztőség: 7., Markó-utea 27. I. 25. Telefonok: 117-29c, 117-295. 1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1942. augusztus 28. A— 115.ooo PENGŐS ELKOBZÁS I PER. Érdekes pert tárgyalt ma délelőtt a valutabiróság tíhlsohlager Andor dr, elnöklése mellett. Az ügy előzménye még 1914 évre huyűdik vissza. Adler Viktor kereskedő ebben az esztendőben kapott ugyani3 házassági ajándékul hat arany érmét. Adler abban az időben olyan felvidéki varosban lakott, amely később oseh megszállás alá került. Az érméket hat gyereke között osztotta szét, de nem jelentette be. la oseh hatóságoknak, hanem - hogy ezzel kijátssza a rendeletet - mindegyik közepébe lyukat fúratott. A csehek ugyanis be akarták vonni ezeket az aranyérméket ós Adler ugy vélte, hogy kllyukasztásukkal forgalmi értéküket elvesztik és nem kell beszolgáltatni. Hosszú évek múlva, amikor a Felvidék visszakerült az anyaorszáígkez, az érmek tovább vándoroltak: Adler áruk biztosítékául átadta Klein Márkus nevü kereskedő ismerősének. Az volt közöttük a szokás, hogy ha Adler árut rendelt Kleinnél, nem fizet nyomban, hanem ékszert, vagy más biztosítékot ad. Ezután tőrtént, hogy a valutaágyészség detektivjei megjelentek Klein Márkus lakásán és ott házkutatást tartottak. Klein fia ugyanis Ausztráliába vándorolt és az a gyanú merült fel, hogy tiltott uton vitt' magával pénzt ós más értéket. A detektívek azonban errenézve nem tstláltak adatokat, dé rábukkantak az aranyakra és találták ezenkívül hárpm darab lo-lo.ooo pengőről kiállított takarékbetétkönyvet és még másik öt takarékkönyvet, amelyeken eredetileg ugyancsak lo-lo«ooo pengő betét szerepelt, de a bank ezeket az összegeket már kifisetto. Amikor kikérdeztákttf eint, hogy honnan erednek ezek a takarekkönyvek, azt felelete, hogy Roitmann <dan° nevü barátja, aki Palesztinába vándorolt ki, hagyta nála a könyveket. Előadta azt Is, hogy sem írást, sem elismervényt nem kellett adnia, Reitmann azt mondta neki: a pénzt befektetheti üzletébe, felhasználhatja és még kamatokat oom kell utána teríteni. A további kihallgatás során azt Is jegyzőkön.""be mondta Klein, hogy Reitmannak nem volt hozzátartozója s mielőtt elutazott, eladta 8ip—utca 6. számú házát 22o.ooo pengőért es a nyolc darab takarékkönyvön szereplő, összesen öo.ooo pengő a vételárból származik. Arról, hogy a többi pénzzel mit csinált, nem tudott számot adni. A detekr.ivek utánajártak a dolognak es megállapították, hogy val°bán megtörtént a Sip-u&oa 5. szamu OáZ oladáaa, arranézve az:nban,hogy a differenelaként mutatkozó összeggel mi történt, nem kaptak seholsem felvilágosítást. A valutaügyészség nyomozólevelet boosatott ki Reitmenn ellen, akivel szemben alapos a gyanú, hogy pongőkiajánlást követett el, mert a hiányzó összeget a Nemzeti Bank megkerülésével kivitte magával az országból s ugyanakkor indítványozta, k"gy a valutabiróság az olkobzae alá eső értéknek megfelelően 115.ooo pengő megfizetésére kötelezze Roitmannt. A bíróság az indítvány értelmében határozott: kimondta, hogy ilyen összeget tartozik fizetni, ugyanekkor ennek fedezetére a Klein Márkusnál talált, 3o.ooo pengő értekü takarékbetétkönyvet lefoglalta és az adatok szerint Klein Márkus üzletébe befektetett 5o.ooo pengő erejéig biztosítási végrehajtást rendelt el, az aranyérméket pedig elkoboz-a. Az itél&t nem jogerős. /AOT/ Sy,