Magyar Országos Tudósító, 1942. május/2

1942-05-18 [271]

és bosszúvágyamat a főtárgyalás egész menete megcáfolta, most ujabb indioiumokat próbál konstruálni, megint csak egészen téves alapon. Az első ilyen tévedés az, hogy án, állítólag saját kijelentésem szerinti a cikkel azt akartam védeni, akitől a kenyeremet kapom, Bn etfől első kihallgatásomkor a következeket mondtam; "Meg akartam védeni a javaslatnak azt az intenti:ját, amely a meglévő magyar rendszert kivonta megerősíteni. Ettől a rendszertol én is megkaptam azt, amit minden : magyar emberi az élet-, jog- és vagyonbiztonságot, a becsükétea kenyérkereset lehetőségét és annak a jóérzésnek rámeső részét* amelyet a trianoni bilincs fokozatos Ö3ezetörése mindannyiunkban keltett *** - Éti még ennek az antitézisét sem mondtam el, azt, hogy én nem kaptam semmiféle cimet vagy kinevezést, de viszont abból, amit mondtam, világos, hogy én nem azt a lapkiadó részvénytársaságot kívántam védeni, amely munkám ellenértékeképpen a fizetésemet adja, hanoi.; cikkem célja alátámasztása és megerősítése volt Annak a rendszernek, amelynek eddigi huszonkét évét ós remélhetőleg még következő számos esztendejét örökre Horthy-korszaknak fogják nevezni éa amelynek mindny íjan itt e teremben is mindent köszönhetünk, még azt is, hogy egyáltalában élünk, - Az én állítólagos aljasságom másik bizonyítékául a vád felhánytorgatta, hogy lapom a f omagínvldló ur beszédét nem hiven közölte, A tény ezzel kapcsolatban az, hogy a 8 Orai Üjság ezt a beszédet egyáltalában nem közölte, egyszerűen azért, mert amikor a főmagánvádló ur a Házban 12 óva 53 perckor szólásra emelkedett, lapomat már az utcán árusították, ugy, hogy rég az Irarédy beszédes megelőző" előadói "te szedet sem tudtuk közölni, bár az politikailag mindenben az én felfogásomat fedte# A papirkorlátozásra való tekintettel előző napi parlamenti felszólalásokat a 8 Orai Újság nem ismertet-, tehát nem köfcölte éem az előadó, sem a fomagánvádló ur beszédét, de nég a miniszterelnöki felszólalást; sem, noha politikailag ez is konveni5.lt volna. Én a főmagónvlaló ur beszédét kritika tárgyává tettem elsősorban azbk sziiiáre> akik a beszédet a Magyar Ságból ismerték és akikben annak hatását szándékoztam ellensúlyozni, A Sértettek lapja e per legutolsó tárgyalási napjáról adott tudósításában az egész tárgyalást kitöltő vótíőbodsédről nyolc sorban omlékezett mag, igyanakkor azonban az időben hus2adrésznyi replikát 34 sor terjedelemben közölte, de nekem raég3era jutott eszedbe a hiv közlés hiányát sérelmezni, - A harmadik úgynevezett érv az aljas indok mellett a cikkel egy lapszámban megjelent karikatúra, amely szerintem nem volt sértő, de ha a főmagánvádló űr ra-gis annak találta^ egyszerűen a hatoldal s fái jelentését, vagy 2o oldalas vádiratát kellett volna csak néhány sörrel megtoldania és akkor mo3t valakií én vcgy mis a karikatúra miutt is felelne* Ellenben tiltakoznom kell az ellen, hogy egy rajzért, amelyet nem tettek vád tárgyává és amelynek szerzője is ismétlen, engem vonjanak felelősségre, - A por eddig már körülbelül húsa tér gy a lés i órájának jelentős részében nem a sértettek vagy csekélységem gesztiójáról és személyéről voit szó, honén egy tanu&ról. Ez a tonu: gróf Bethlen István, nem szorult arra, hogy szavát, eskü alatt tett vallomását én vegyem védelmembe, E vallomást érdemo szerint értékelni fogja az Ítélet, álcár kellemes lesz ez egyik vagy másik peres félre, akár kellemetlen. Én gróf Bethlen István ra, nem mint a magyar köz- és alkotmányjog egyik legalaposabb elméleti és gyakorlati isnprőjére hivatkoztam, nem is mint olyanra, aki a2 utolsó évtizedek politikáját a leghitelesebben tudja megítélni, hanem mint ténybeli tanura, tények tudójára és 8 ilyen téjy ékről vallott is. Hozzáintézett kérdésekre alkotmányjegi fejtegetésekbe is bocsátkozott, neíyeket a sértetteknek módjukban lett volna nyomban ott, a Thoroczkó utcai tárgyaláson megdönteni. A vád, Sajnálatos módon, nen ezt tette^ hanem másnap, sőt még később, itt hozott fel különböze ellenvetéseket, amelyekre ilyenformán gróf Bethlen Istv.n o perben non válaszolhatott. Nekem való a ezinüle^ módomben lett volna eze: re a késői ellenvetésekre «róf Bethlen Istv ntol hirlapi nyilatkozatban megcáfolást szereznem, do^n szerény jogászi felfogásom és a bir°ság ir'.nt érzett tiszteletem non engedi meg,