Magyar Országos Tudósító, 1942. május/2

1942-05-16 [271]

/Leleplezték Kozma Miklós arcképet.1. folytatás/ egyik intézményt a másik után teremtette meg, s a magyar hírszolgálat intézménye ma már közel ezer főnyi katonásan fegyelmezett, hazafias és keresztény szellemben működő gárdából áll. Hamarosan megnagyobb fela­datokhoz szólították, igy foglalta el helyét mint belügyminiszter Göm­bös Gyúlt- koimányában. Miniszterségéhez számos jelentős alkotás fűző­dik, amely az alapját vetette meg a későbbi években még erősebben ki­fejlesztett szociálpolitikánknak. A miniszteri székből visszatért ahoz az intézményhez, amelyet ő keltett életre, amelyet ő tett naggyá. A leg­jobb bizalom a közvélemény osztatlan megelégedésére a Kárpátaljára ktild­le Őt, ahol legszebb gyermeKéveit töltötte. Ezt a feladatát is ugy lét­a el, mint a többit; szivvel, tudással, felkészültséggel, meleg emberi érzéssel. A z&mx&Xtiiiká ruténföld vezetői tudják csak, milyen sokat kö­szönhet ez a nép és ez a föld Kozma Miklósnak. Nemes lelke, erős szerve­zete, szünetet nem ismerő, mindhalálig hivon folytatott lázas munkában őrlődött fel. A szive és a munka ölte meg őt, amelyek nélkül nem tudott élni. Halálakor a nyugdíjintézet Kotma Miklós koporsójára ráboritotta a J kai leplet, amely a magyar ujságirórend számo3 büszkeségének a rava­talát takarta. Nemcsak a közéleti férfiút, nemcsak a nyugdíjintézet el­nökét búcsúztattuk, hanem azt a férfiút is, akiben segitő és jóakaró barátot/ az igazi újságírót is láttuk. A katona, politikus: és állam­férfiú mindig átérezte az ujságiró gondjait, bajait és mindig szolidária volt az ujságiró .-?<raü.ddol 3 - Kozma Miklós a legszebb, legjobb ós legnemesebb értelemben vett ujságiró volt - mondotta Tors Tibor - tehát ezen a helyen joggal valljuk őt a magunkénak és mint ilyen kívántuk őt megörökíteni ezen az arcképen. Vitéz Törs Tibor intésére ezután lehullott a lopol néhai vitéz leveldi Kozma Miklós arcképiről, ^andó László festőművész kitűnő müve megkapó elevenséggel,élethűen, díszmagyar ruhában ábrázolja vitéz le­velűi Kozma Miklóst. A díszközgyűlés résztvevői néma kegyelettel fel­állva .ldoztak a nyugdíjintézet néhai elnöke nemes emlékének. - ICbzma Miklós ravatalául\1 ott állott az egész nemzet .-ífoly­tatta megilletődött szavakkal vitéz Törs Tibor - de mi ami külön nagy halottunkat gyászoltuk benne, aki egy élet tapasztalatain, tanulságain és küzdelmein keresztül megismerte és megszerette a magyar újságírást és családjaként kezelte az ujságir^ társadalmat. Porladó teteme az ál­dott anyaföldben pihen, a baracskai családi sirkertben, ahol szerettei­. vei együtt álmodja && örök magyar álmot.• .Megtért oda, ahová életében zarándokolni járt,, hogy a magyar férfihez méltó küzdelmeit erős lélek­kel uiagvivhassa, Sírja felett a bimbózó akácok fit visszatérő tavaszt, a megújuló életet jelentik. Ö elment, de szelleme ez alkotó, lelkesítő, teremtő és Összetartó szellem itt él közöttünk, p. Idát adóan számunk­ra a magyar nemzeti oszmétytollforgató harcosai számára. Mi, az ujságiró társadalom gyámolító intézményének tábora hálás kegyelettel őrizzük ne­mes emlékét. A magas szárnyalású, nagyhatású beszédet Zimner Ferenc, a Ma­gyar Hirlapirók Nyugdijintézotének ügyvezető elnöke köszönte meg.- Egy­ten köszönetet mondott Kandó László festőművésznek is^ aki értékes kop­pal gazdagította a nyugdíjintézet nagyjainak sorát- /MOT/S.

Next

/
Thumbnails
Contents