Magyar Országos Tudósító, 1942. március/2
1942-03-20 [270]
jak hadseregünkről, annak vezetőiről, tisztikaráról, altisztjeiről, s minden egyes magyar honvédről, A legfelsőbb Hadúr legutóbbi parancsában megemlékezett róluk, dicsérő szót küldött feléjüké Dicséretet kül'dött és még azt is kiemelte, hogy amikor a hadiesemények sodrában a ml csapataink - amelyeknek nem.front szolgálat volt a hivatása,hanem a hadszíntér mögötti részek megtisztítása., s a rend fenntartása - a mozgó háború eseményei folytán az első vonalba kerültek, - szövetségeseink óhajára, de velünk teljes egyetértésben, s olyan felszereléssel, amely a partizánok elleni harcra volt megfelelő - mégis olyan bravúrosan, olyan nagyszerűen állották meg helyüket, ,'• • hogy érte a német hadvezetőség külön is kifejezte köszönetet, mégpedig nemcsak hadparancsaiban, hanem hozzánk intézett üzeneteiben i s» Fzt azért emelem ki, mert ismerjük fiainkat, s tudjuk,hogy most, amikor a leg** jobb, legújabb, leggazdagabb felszereléssel indulnak kifelé, mit várhatunk tőlük: még fokozottabb, még nagyobb, még magyarabb teljesit« ményt. Mi pedig, amikor nemsokára első csapataink elindulnak lelet felé ** minden szeretetünkről bizalmunkról es róluk való gondoskodás punkról innen is biztosítjuk őkatj - Nyíltan hirdetem, s vállalom a felelősséget ezért a háborúért, mert tudom miért kell harcolnunk, tudom, hogy mit hozhat a jövendő, amely a magyar honvéd harca nélkül, magyar beteljesülést sohasem jelenthet. De a felelősséget vállalom az itthon maradottakkal szemben is, Es amikor ebben a felelősségvállalásban, minisztertársaim** mai együtt mindent megteszek, ami csak lehetséges és szükséges ahhoz, hogy az állami segitőkéz, akár anyagi, akár más vonatkozásban minden itthon maradthoz, vagy hazatérthez eljusson, - őszintén megmondom azt is, hogy a ti, a társadalom segítsége nélkül ezt a feladatot tel* jesiteni nem tudom. Ha minden magyar nem ugy gondolkozik, mint arról az előbbi szónok tanúságot tett, ha nem nyul minden magyar ember" a hóna alá azoknak, akiknek ügyes-bajos dolgát, mindennapi problémáj át< tanácstalanságát, elesettségét látja,, akkor hiába lenne a kormányha« talom minden tevékenysége, az hideg és rideg maradna,, A^nemzetnek kell minden erejével, egész szeretetével nemcsak a honvédek ? de itt* hon maradottjaink mögé is állania* A legutóbbi főispáni értekezleten kértem a főispán urakat, hogy mindenütt szervezzék meg a segitséget c 3 erre kérlek benneteket is. Az élet emberei vagytok,? Gondoljatok arra- mennyi exlstenciát láttatok az országban még a béke állapotban te eipusztal^ ni, pedig egy tanácsadó, segitő szóval meg lehetett volna menteni őket* Hány ember csúszik le az élet nehéz lejtőjén, mert nincs aki figyelmeztesse egy hatósági intézkedés sz üks égess égére, mert n<?m volt aki figyelmez tette volna, hogy panaszával, vagy bajára! hova f crdu'k* jon, mert nem volt aki figyelmeztesse, hogy ilyen vagy olyan bajában van valahol segítség* Foglalkozzunk tehát embertársainkkal f törődjüok népünk bejával és meglátjátok, ez hozza a legnagyobb eredményt % - Gazdaságpolitikánkról akarok még szólania Éhben a a -> natkozásban a legfontosabb feladatunk az, hogy term.elesa.eket mesSgaz** dasági téren éppen ugy, mint ipari téren a lehető legmagasabbra fokozzuk. Ebből engedni semmit nem szabadj ennek alá kell rendéin', r'ndent, - Ugyanilyen fontos a fogyasztás és ezétosztáe racionalizálása is. Nincs időm most hosszabban beszélni ezekről a kérdéw sekről, de abszolút sz üks egesség, hogy mindig ^obban óa jobban mogtá<w láljuk a szervezés útját. Azt mondják,hogy ma magyarok nem tudunk k szervezni. Szeretném, ha a magyar büszkeség felébredne bennünk és ^ , azt mondanánk: azért is megmutatjuk, hogy tudunk, [i> /folyt a kovo/
