Magyar Országos Tudósító, 1941. november/1

1941-11-04 [264]

/Wolff Károly serlegavató vacsora, folytatás 1./ Csillgéry András ár. bevezető beszédében visszapillantást vetett a világháború utáni tfsszeenlás idejére, aráikor Wolff Károly megkezdte küzdelmét a keresztény és nemzeti eszmék érvényesüléséért, hangoztatta, két évtizeddel ezelőtt bátor kiállás kellett a küzdelemhez. A ma embere könnyen kritizál, de tagadhatatlan, hegy Wolff Károly nél- ; kai nqm lett vclna keresztény nemzeti politika, amelyet ő kezdeménye­zett. A keresztény nemzeti politika pilléreit ő épitette fel és itt­hagyta szellemi örökségét, eszmélt és célkitűzéseit, amelyeket ma is maradéktalanul követnünk kell. Kora megértette, meg keli, hogy ért,se az utókor is. Csillory András fejtegetései során helyeslés közben han­goztatta, hogy a magyar szellemiséget fenntartva, osak erős és egészsé­ges nemzeté a jövő, ezért legyen őrök példaadás Wolff Károly szelleme és emléke. A lelkes helyesléssel fogadott beszéd után Makay Dezső dr., a főudvarnagyi bíróság ói " • a Keresztény Nemzeti Liga elnöke mondott serlegavató beszédet és megemlékezett az 1919. évi eseményekről, az összeomlott nemzetről s azokról az időkről, amikor minden igaz magyar kétségbeesve gondolt a jövőre. Wolff Károllyal ISO napot töltöttünk együtt - úgymond - ezekben az időkben s minden*. , perc minden nap egy örökkévalóság veit, sokszor állottunk az ablaknál kétségbeesett szivvel és néztük a közömbösen hullámzó Dunát, néztünk át a vörös őr­jöngésben tobzódó pesti oldalra, ahol a jó Isten tudja honnan előkerült szörnyű zsidó alakok száguldottak rohanva autókkal, ahol a börtöntőlte­lékekből előszedett és rablógyilkosakból avanzsált börtönőrök zárták la­kat alá zsidó parancsra a magyarokat. Ebben a szégyenletes, szörnyűsé­ges időben ismertem meg ét, mikor a szenvedések tüzében leolvadt lel ­kéből .minden lepel s előtte;", állt lelke fehérsége, izzó magyarságával, önzetlenségével, késs volt minden munkájával és szenvedésével szolgál­ni nemzetet. Wolff Károly ma már a történelemé, ő nem a hatalomért küz­dött, lelkileg minden jóhiszeműségével támogatta azokat, akik a keresz­tény nemzeti irányzatot hirdették. És itt érte őt a keserves csalódás. A nem várt oldalról való támadás, munkájának elgáncsolá3a. Megakadá­lyozták őt, hogy a megkezdett uton továbbroboghasson, védekezésre kényszeritették a keresztény városháza megmentésében. - Erre a serlegre fel van vésve Wolff Károlynak egy mondá­sa: Látnók vagyok, mert látom azt, amit mások nem látnak. Érzem, amit mások nem éreznek. Ö látta, hogy csak a fajvédelem utján juthatunk el az ország újjáépítéséhez. Ö érezte, hogy az itt Megteendő lépések sür­gősek. Felemelem a serleget az ég felé azzal a fohásszal, adjon a Min­denható erőt, bátorságot, hogy sürgősen valósithassuk meg mindazt; Wolff Károly szellemében, amit eddig elmulasztottunk. Engedje meg a Mindenható, hogy megérjük Wolff Károly álmát, azt amiért egyedül élni ú érdemes, a zsidómentes, minden izében magyar Nagymagyarországot. A viharos lelkesedéssel fogadott beszéd után a Rárószót Csilléry András dr. mondotta. /kOT'/ Vr. /""\ 0

Next

/
Thumbnails
Contents