Magyar Országos Tudósító, 1941. szeptember/2

1941-09-17 [261]

6* törvényszéki kiadós. Budapest, 1941.. szeptember 17. --- ZU PETRÓCZYUÉ /5. folytatás/ - Ez nem felel meg a valóságnak, - felelte igen halk hangon Sommer Teréz, - Hát akkor miért vallotta e2t a rendőrségen? - Azért, mert Preisler Mária, az unokatestvérem meghalt a munkahelyéni.. Az az igaz, amit most vallok, én sohasem törtem a vasmozsárban. - Nem igyekezett-e valaki magát rábeszélni, hogy vonja vissza a rendőrségi vallomás át J - kérdezte az elnök. - Nem, senki sem birt rá erre. Az az igazság, amit most mondtam. A tanút megeskették vallomására. /Ma./ Horváth János nüt őseged tanúvallomásában előadta, hogy az üzemben dolgozott, hüvelyeket, bombákat töltött és kisebb csomagokban Hordta le a puskaport a Citadellából a kioszkba, állítása szerint négy-öt kilogrammnál több lőpor ugyanabban az időben sohasem volt a munkahelyen. Hangoztatta a tanú, hogy minden anyag az ő kezén ment keresztül s igy bizton állithatja, hogy sohasem fordult elő az, hogy a lőpor összecsomósodott volna s ezért mozsárban kellett volna megtörni. Az elnök szembesiti a tánut az imént kihallgatott Sommer Terózzel. aki fenntartja vallomását, hogy'tudniillik a szerencsétlenség alkalmával Preisler Mária mintegy három-négy kilogrammnyi összecsomósodott puskaport tört össze a kioszk lépcsőházában s munkáját egy vasmozsárban végezte. - Az nem lehetett puskapor - állítja Horváth János tanú - az legfeljebb kálisó ós faszén keveréke volt, ao ezt sem szoktuk mozsárban törni, hanem bőrzsákban. Horváth János ezután elmondta, hogy a robbanás utáni percekben" berohant a csukott verandára s az ott dolgozó Stúmpernót^ majd Csornltznét a karjai közt egymásután kivitte a szabad levegőre* Acsnón, Kovács " Margiton és Preisler Márián már nem tudott sogiteni, mert a belső munkateremből hatalmas lángnyelvek csaptak ki és az'egész helyiségöt áthatolhata tlan füst töltötte meg. Végül hangoztatta, hogy a rendőri tilalom után az üzem már csupán a megkezdett munkálatokat fejezte be, uj tüzijátékszereket egyetlen munkás sem készített. Vallomására megeskették. Osernitz Mária, az egyik áldozat leánya szintén az üzemben dolgozott s tanúvallomásában előadta, hogy Preisler Mária éppen a vasmozsárban tört valamilyen összecsomósodott lőport, amikor hirtelen fojtott dörrenés hallatszott, majd a munkateremből füst és lángnyelvek törtek elő. Abos Béléné született Kovács Piroska munkésnő szerint Preisler Mária hangosan énekelve végezte munkáját s egyik társnője tréfásan megkérdezte tőle, hogy miért oly jókedvű, mire a leány igy válaszolt: •'Ugy látszik - mondotta nevetve - vesztemet érzemJ" Alig néhány perc múlva megtörtónt a katasztrófa. Abos Bélánót vallomására megeskették. Pleger Antalné munkásnő hasonlóképpen adta elő megfigyeléseit s hangoztatta^ hogy Petróczy Endréné átlag hetenként egyszer jelent meg a munkahelyen, de ilyenkor sohasem mulasztotta el a szoaélyzotet az elővigyázatosságra figyelmeztetni. - Ez valóban igaz, - jogyozte meg az elnök kérdésére Petróczyné - mindig intettem a munkásokat és a munkésnőkot, hogy vigyázzanak, mert kényes anyaggal dolgoznak. Hprváth Porenc o3.nök ezzel a főtárgyalás folytatását szeptombor 29-ére na polta el. Ezután Zeöld Péter dr, védő indítványozta Petróczy Endréné szabadlábrahelyezósét, amit Kertész Jenő dr. királyi ügyész ollonzott. A törvényszék rövid tanácskozás után a védő kórelmét elutasította. Ezzel a mai főtárgyalés bofojeződött. /MOT/Ky.