Magyar Országos Tudósító, 1941. szeptember/1
1941-09-15 [260]
RÉGI ÉS UJ HARCOSOK KITÜNTETÉSE Irtat vitéz Faragó Ede, a Nemzetvédelmi Bizottság h. elnöke. Kormányzó Urunk néhány nappal ezelőtt kitüntette a harctereken küzdő hős katonáit és ugyanakkor 1400 Nemzetvédelmi Keresztet tüz a mellére azoknak, akik a négyéves világháború után önként szálltak szembe itthon, az ország határain belül a külső és belső ellenséggel. Nem akarunk a múlttal sokat foglalkozni, csupán annyit, amennyit a jelen magyar élete megkiván. De nem akarunk lehunyt szemmel, mindent megbocsájtva elmenni a közelmúlt mellett sem, amely forradalmakra, kommunizmusra emlékeztet. Ezeknek a forradalmaknak a lehelete mérgezte meg a lelkeket és tette.először csonkává, azután véresen vörössé a magyar életet. A magyar léleknek semmi köze nem volt a forrad^tmositáshoz, idegen leikeiből áradt szét a pusztítás szelleme, s nemzetköziek szadista vágyainak lettünk áldozatai. Szerencsére a megtéveszteti,, becsapott Magyarországnak;* sokezer tisztánlátó fia akadt, aki önként szembeszállt Károlyi Mihály forradalmával éppen ugy, mint az országcsonkitó ellenséggel, a vörös kommunizmussal is. Ezek a virrasztó magyarok nem vártak felsőbb utasitást, hanem magyar lelkük parancsának engedelmeskedtek, amikor szembeszálltak a forradalmárokkal, s a beözönlő országcsonkitó ellenséggel, majd a vörös terroristákkal. Ezek a virraeztó magyarok a Felvidéken, Erdélyben, Szegeden és nyugaton egyaránt csapatokat toboroztak. Előkerültek az Öreg puskák, kopott katonaruhák és megint felharsant a -roham! -rajta! - elnyújtva, vérfagyasztóan az erdélyi hegyek között, a Vág partján és mindenütt, ahol ellenség lépett a magyar földre. A négy esztendős világháború poklában meggyötört magyar, ősi katonaszelleme újra fellángolt és megint fényesen tündöklött, amint megérintette a magyar földet. Tizezrek akadtak, akik önként újra fegyvert ragadtak, s akik a világháború poklában megmaradt életüket ismét az ágyuk, szuronyok és golyói tüzébe dabták, - önként a Hazáért. Ezekért a harcokért senki sem várhatott kitüntetést, a teljes felfordulás Idejében. Ezekre a harcokra nem kötelezett semmiféle felsőbb óhaj, csak az egyetlen legnagyobb érzés, az ősi magyar felelősségtudat, a Hazával szemben. Szegedre is ez a belső parancs vitte a Fővezér táborába mindazokat, akik az idegenek uralma után végre magyar uralmat akartak teremteni a magyar földön. Kormányzó Urunk meglátta az önkéntesség nagy erényét és azt a nagy erőt, amit az önzetlen áldozatkészség hordoz magában és kitüntetést létesített mindazok számára, akik a Hazáért önként vállaltak életkockázatot. Bölcs volt a kitüntetés gondolat, mert a legszebb erényt ragyogtatta meg az egész magyar nemzet előtt éppen a mai időkben, amikor megint felütik fejüket a régi bűnök és megint'keményen őrtálló magyarok kellenek a külső és belső frontokon egyaránt. Azoknak, akik a kis lemondások előtt megtorpannak, s a kevés nélkülözést vagy álc^zatot önz© módon pazarolják és nem az egész nemzet, a nagy közösség szolgálatát látják egyedül szem előtt, figyelmeztető a Nemzetvédelmi Kereszt! Figyelmeztet arra, hogy az eldobctt panaszos szó, rémhir ugy rehan tovább, mint a megfagyott hórög, amely pusztító lavinává növekszik a meredeken megállni nem tudó útjában, A kitüntetés további kemény kötelességteljesitést és önkéntes áldozatkészséget kivan tulajdonosától. Aki pedig még nem nyerte el, azt hasonló kötelosségteljesitésre serkenti! A mult tapasztalatain tanulva, most minden magyarnak tisztult látással kell felelni és ártalmatlanná tenni a bujkálva lázitó* ellensóget, amely a rend ellen támad és bomlaszt megint. Megint bomlaszt tanak azok a kommunisták, akiket már egyszer elsöpört az öntudatra ébredt magyarság , Bomlasztanak, amikor az élelemért sorban állók közé állanak t elgedetlenséget szitani s amikor társaságban, kávéházban a fennálló rend ellen bujtanak és csüggedést keltenek. És bomlasztanak azok is, akik pártpolitikai célkitűzéseik érvényesüléséért hajlandók áeláldozni a magyarság jövendőjét. De lázítók azok is, akik külső befolyásoknak engedve szembeállítják a magyart a magyarral. /Folyt,köv./ ^