Magyar Országos Tudósító, 1941. augusztus/2
1941-08-18 [259]
Zü MÜH.7.R öY, #S /2. f oly tatás/ e közmunkák odaltélé8énél, nert a bizottság a legszigorúbb rostálás után, a szabályzat pontos megtart'• s val döntött. Az ücyvéd ezután részletesen foglalkozott a. egyes t&uttk v ilomás'val s f elvetette a kérdést;, hogy p/ldéul Sehkffer K roly, aVi állltásr szerl&t hat éven keresztül élvezte Müller i T tal t egetását, elért várt állítólagos adrtsi publikálásával ilyen hosszú időn keresztül, A vád Miller Antallal szénben össze omlott, alacsony és c '1tatján sav diókra Jellesző, l-^iozky Igazgató a bíróság előtt a* l3?rhatározott; k o"t.an kijelentette, hogy Proczellor Bálintot óa Holfenateln Kár;-lyt s^hr.a > látta. Fekete igazgató kijelentette, hogy nem vett fel pénzt sen v ltŐl, De nég hr Fekete kapott volna is bizonyos összege-ét, ez SSÜ jelentene Müller Antalra nézve seaaL-.it. Ast még n vádasko<:'•> sem állították, hogy ííUller.'fc a pénzeket a sajVfc ottjaikra kapták, ni úgynevezett tejelő tanuk "közcélokat" emlegettek. Kiderült - hangoztatta* Kenézei Árpád dr..-hogy ;>©rla|? Károly a saját ipartestül3ti elnöki pozíciójának megszilárdítása érdokéban irta meg vádaskodó levelét, raelynek alrpja nincs. Az ügyvéd marasztaló Ítéletet Indítványozott. Vidovlts Ödön dr, ügyvéd, Miller Antalné jogi képviselője vád* beszédiben hangoztatta, hogy a terhelő tanuk elfogultak ti érdekeltek. Szerinte az ügy háttere nem tartozik a bíróságok elé. Józan ésszel cl sem képzelhető, - hangoztatta az ügyvéd - hogy inüller Antal ilyen ügyekben bárkit is a feleséggel Mildjön, Sei-juif éle adat sem merült fel arranézve, hegy Müller Antalné bárkitől pénzt vért vogy kapott volna. L pénzintézeti letétjegyről kiderült, hogy az som Müller Antalné nevére szólt, ha- • nea a bemutatóra. Maraa?,trlé Ítéletet kért, Walton Ágost dr. védő hangoztatta, hogy a bizonyító eljárás fredményre vésetett. Szinte bebizonyult, hogy Mttller Antalt megveszte** gették, mert öt szára lé'-ot v a^ott azoknak a közmunkádnak a pályázati öszsregéböl, amrlyevet cz 6 Vözoenjárására adtak ki. Kizárt dolog « mondotta Borlay védője » hogy *üller Ant,;l ne tudott volna arról, hogy a felesé* g<- p*nze?-.et vesz fel az ő közbenjárásáért. A védő az egyes elhangzott ta» nuval 1omc'-so'-ra hivatkozott, majd részletesen foglalkozott Fekete igazgató szerepével, a'i, szerinte, iüV.er Antal üzleteiben részasült* MÜlleö .^w tel egyébként érdemben senkiért sem járhatott közbe:), mert a székesfővárosnál o szabályzatot szigorúan megtartják, a képviselő nem tehetett és nem tett mást, mint érdeklődött e pályázatok sorsa iránt, A v köz tehát nem károsodott,•a vállalkozók a jutalékot különben ls a saját üzleti hasznukból fizették, /KY/. A továbbiakban hangoztatta a védő, hogy teljesen önzetlenül puriflkátori céllal fordult n vádlott Karafiáth főpolgárme sterhe a. mert az volt a meggyőződése, hogy azok, akiv Méltatlanok ar^a a helyre' r.mit b etöltenek, távozz nafc. Sorra vette r.z egyes tanuk vallomását s ezekből a védő arra a végső következtetésre jutott, hogy miután a bizonyítás sikerrel járt, veder oét fel kell menteni. Ezután Müller Antal szólalt fo-1 és hosszason fejtogctti , hogy a vádlott állításai egytől, egyig valótlanok, minden alapot nélkülöznek. Hangsulyozt» többek kciött Müller, hogy teljeaon elképzelhetetlen, hogy egy alig egy-két het a asszonynak a férj ilyen ügyekről be-számolná és hozzá küldjön főieket, • Én a katolikus legényegyletben nevelkedtem, mint árva gyere 1 ' • mondotta ezuf.n v?melt hangon Müller Antal • és innen kerültem ki az '.lJtbe, uhova a Puritánságot vittem magamnál. Annak bizonyításaim, hogy 8 oh?, egy • fillért sem vettem át senkitől, hanem mindent a FlOSs utján intéztem el, üecsat'jlom feljegyzéseimet; amelyekből tisztán megállapítható, hogy ha bárki, bármil: : <?r ügyben hozz 'rr. fordult, azonnal az Irodába uta-» altOttaK és ott vették fel a tényállást* Hosszú politikai működésem alatt több-zer ember fordult hozz % és ságit?ttem is mindenkin, akin tudtam* Mindenkor a keresztény egyar kisiparosok érdekelt képviseltem és védtem, Re el la mentem egy*egy listával a városházára, sohasem a név volt a fontof,I* hogy kinek az érdekében járok eí, hanem az elv, hogy a keresztény magyar kisiparos nyerjen támogatást, az kapja a manká-i^'