Magyar Országos Tudósító, 1941. június/2
1941-06-22 [255]
/ GÖMBba OTA SIREMLÉKAVATASA. Folytatás 1./ bánat, amely elmúlása óta mindraaiglan lelkűnkön borong* Idesereglésttn!? b^» szelő bizonysága annak, hogy Gömbös G y ulát még ma is közöttünk oreísU'"»B^ a no.:ee alakját kereső szeműn!: és a porladó testét rejtő eme sírbolt azt a nehéz kérdést veti most elénk, amelyet egykor a múltját sirató Jób cioadottj ha a férfi meghal, ha az ember kimúlik, hol van ő? -Krisztusi hitünk kész a felelettel: Igtennél van, ahonnét Isten akaratából kijött a földre és ahová Igten hivó szavára visszatért a föld-?, ről. Mert örökké igaz Pál apostol mondása: akár élünk, akár moghalunk, am ü*réi vagyunk. Evangéliumi szent hitünk szerint nincsen halál, asak élet van és akik a földről megfáradt és elkopott testtel az Ur akarata szerint eltávozna;-, azok is az örök életre távoznak el. M e rt az I s ten nem hol«». taknak/aanem élőknek Istene. Isten az örökkévalóság I a tene, az örökkévalóság pedig nem ismeri a halált, - Hol van hát a férfi, ha meghalt, hol az ember, ha kimúlt? Testünk szeme csak a koporsót nézi és a sirt látja, s azok válasza nagyon el* szomoritó. Mert teatünk szeme csak azt mutatja valógágnak, amit lát, élőnek azt, ami előtte mozog, nagyságnak azt,, ami erőt mutat, értékben azt, ami értékesíthető. Ezért hódol földi ember mindig az erő és aatalom birtokosainak. Ezért bálvény előtte a látszat, Mj_g egyszer azután megjelenik a kijózanító koporsó és a hatalmasok, erősek, irigyeltek nagyolok ss gőgösek felett is néma szóvá], elkiáltja az Ítéletet: minden test olyan,mint a fü és az ember minden dicsősége, mint a mező virága, megszárad a fű és virága elhull. - 3>e ennek igazát csak a lélek szeme látja meg, A lélek pedig nem ismeri a halált, A lélek csak az életet ismeri, ezért még a halottban is csak az élőt látja. Az élőt, akinek szava, vonása, emléke a lel**ébo vésődött, az élőt, aki elköktözése után Is s zi vünk ben maradt. Ezért tudok én az édesatyáta tanácsoló özemébe nézni még ma is., mikor az az áldott két szem oly régen zárva van* Ezért tudom én meg ma is az édesanyám jóváhagyó mosolyában megfürdetni a lelkem, ha szépet és nemeset gondolok, pedig az a mosoly már rég megfagyott dermedt ajakán, - Gömbös Gyulát is ezért tudjuk még mindig magunk előtt látni derűs szemével, szigorú arcával, okos nézésével, éles látásával, egyenes és határozott megállásával. M e rt Gömbös G Y ula nekünk nem halt meg. Eg ha azt kérdezi valaki, hol van hát a férfi, aki kimúlt, azt feleljük rá teljes bizonyossággal: itt van közöttünk, akik őt szerettük, itt el e földön tovább is szerettei szivében, tisztelői emlékezetében, épitő elgondolásainkban, nemes, hazafias felbuzdulásainkban., - Minél szélesebb körben gyűrűzik egy ember munkássága, annál tovább él ezen a földön. A nagy gondolkozók évezredek, múlva is vezetnek és í.rányitanak, mint az ég csillaga. - A nagy alkotók alkotásaiba rögződnek bele. Aki egy nép, egy nemzet, egy cr-zág szolgálatában éli le földi, életét, milliók lelkébe vet ágyat megmaradás áj; - És ha most e siremié;..re nézve kérdezi valaki, hol van Gömbös Gyula, aki elhalt ós kimúlt,' azt felelem" neki teljes meggyőződéssel: öfcmBös Gyula ma is él a keresztyén ner_z«li gondolat nemzetfenntartó délkitüzéseiben, él a magyar nép erősödő öntudatában, él a megtiportat ás ból felemelkedő ország jövendőket vivő akaratában s mig lesz e szent magyar földön magyar sz.lv, amelyben a megértő és mások iránt is türelmes krisztusi hit virul, mig lesz jó értelemben vett és jó irányban járó, igaz fajszer etet. mig lesz alkotni a"-aró hazafiúi érzés, mig lesz ez ősi szent határok /özött igaz magyar lélek, addig Gömbös Gyula is él és élni fog. És akiiben él, azok idezarándokolna!: majd e csendes sirhoz, melynek ölén hűséges és áldott hitvesével együtt békésen pihen, hogy elmondjanak felettük egy csendes és áldó imádságot. Idezarándokolnak e jövőbe néző és a jövendőért harobaszállni is kész magyar lovas alakja k#ré. hogy tisztessé^adással őrizzék emiékezetét annak, aki a magyar Jövendőért Szállt harcba és égett el. Idezarándokolnak, hogy a nemzeteért rajongó V eziv világi tó fényét az emlékezés sugártörő lencséjét ráveti tsék e nemzet