Magyar Országos Tudósító, 1941. június/2
1941-06-27 [255]
HÁROM LETARTÓZTATÁS ÁRDRÁGITÁSI ÜGYBEN, Baróthy Pál Vir, főügyész, a budapesti királyi ügyészség elnöke pénteken délelőtt a Magyar Országos Tudósitó utján az alábbi hivatalos közlést adta ki a nyilvánosság részérei "A budapes ti kir, ügyészség valutaosztály a a lefolytatott nyomozás adatai alapján I, Klopfer Hér galgóci születésű, 59 éves, izraelita, nótlen, péküzlettulajdonos, - II, özv. Sehwaro Zsigmondné született Klopfer Zelma galgóci születésű, 62 éves, izraelita ház ttartásbeli, III. Nagy Lajos kipesti születésű, 27 éves, római katolikus, nős, állásnélküli stitösegéd, budapesti lakosok ellen árdrágitó visszaélés bűntette miatt az előzetes letartóztatást elrendelte, mert Budapesten 1941 június 25-én a kőzszökségleti cikket képező egységes kenyér kilogrammjáért 364o filléres ár helyett 8o-l,2o pengőt követeltek s a fog yasztóknak kilogrammonként 1, 4o pengőért lett tovább eladva, A nyomozás tovább folyamatban van, * /MOT/ Ma, PRO DOUO I Közlési engedély van, — ZU MÜLLER - BOR LAY ÜGY /l .folytat ás/ -Az utóbbi időben hitelezési alapon kezdték kiadni a kövezőmunkélatokat - folytatta vallomását Sch&ffer Károly tanú, - ez vezetett arra, hogy összeköttetést keressek, 1934 nyarán felkerestem Müller Antalt a IXOSZnál, amelynek elnöke f Megemlítettem, hogy kővezőmunkára pályázni szeretnék, mire azt válaszolta, forduljak bizalommal a feleségéhez, aki majd megmondja, mi a teendőm. Nemsokkal "később a Józsefvárosi ^örben találkoztam Müller Antallal és feleségével, alkalmat találtam arra, hogy Müllernével négyszemközt beszéljek, aki azt felelte, hogyha pályásat a-irtualis lesz, keressem'fel, Ih önként megjegyeztem, hogy pártoólokra hajlandó vagyok áldozni, mert tudomásom szerint enélkül nem "megy" a dolog, Müllerné azt mondta, hogy a KlOSZ-nál szokták a pályázati összeg öt százalékát lefizetni. Ezt úgyis lehetett érteni, hogy a pénzt a KJOSZ céljaira fogják fordítani, de úgyis lehetett érteni, hogy az összeg más célokra kell, 1935 januárjában újra találkoztam a méltóságos asszonnyal a kaszinóban, jelentettem neki. hogy pályázatomat a fővárosnál benyújtottam, Müllerne erre azt felelte, hogy ha a munkát elnyerem, a pénzt neki adjam át, mert most inkább a "pártnak van szüksége támogatásra, mint a KIOSZnak. Ebből megértettem, hogy pályázatomat Müller képvia^elő ur támogatni" fogja, Ötvenezerpengős közmunkáról volt szó, s amikor a munkát elnyertem, előzetes telefonmegbeszélés alapján felmentem Müllerék lakására, ahol a méltóságos asszony fogadott s neki lefizettem a z esedékes 25oo pengőt százas bankjegyekben. Azt nem firtattam, hoey a pénzt mire fordítja, u«y tudtam, az ilyesmi diszkrét dolog. 1936-ban, 1937-ben és 1938-ban mindez ugyanigy megismétlődött, mind a három évben kaptam közmunkát és hol részletekben hol egyösszegben lefizettem Müller .Anta^-lnénak a pályázatiösszeg öt százalékát, Müllerne az egyik alkalommal szóbahozta előttem, hogy legközelebb képviselőválasztások lesznek, tenni kellene valamit a pártért is. Ezután Lindmayer Béla dr,, a főmagánvádlók egyik képviselője intézett kérdéseket a tanúhoz. Schgffor Károly kijelenti, hogy a Müllerne kezeihez lefizetett összegeket eleve belekalkulálta üzleti számításába, számolt azzal, hogy ilyen Összegekkel kevesebb lesz a nyoreségo. - Ha ön az előző években is kapott közmunkát, mié4»t választotta 1934-től kezdve ezt a protekciós utat? - kérdezi a tanutói Lindmayer dr,. - 1933-ban nem kaptam közmunkát, - feleli a tanú - féltem attól, hogy az azutáni években is kimaradok, ezért fordultam Müller Antalhoz. ,** láiért nem tárgyalt ön soha ezekről a dolgokról magával Müller AntallalT • *»~ J® 7 tüdtaía » h °SY a *aU a feleség elintéz, arról a férj is tud, ezért flieslegesnek tartottam hogy ezekről a diszkrét természetű dolgokról a képviselő úrral külön tárgyaljak, de azt sohasem mulasztottam el. nogy amint a közmunkát elnyeltem, a legközelebbi találkozás alkalmával megköszönjem neki a kedvező ööntest. u . . * <• a leánya elhelyezése érdekében nem járt fent Műlleréknél? kérdezi Lindmayer dr.. /^olyt.köv./ Ky.
