Magyar Országos Tudósító, 1941. június/1
1941-06-10 [254]
/Az igazoló választmány ülése* Folytatás 1»/ • Osolényi Pál elnök kérdésére, hogy oz alkalommal Müllor An* talné kivánt-o a tanutói anyagi ellenszolgáltatást, a tanú előadta, hogy más oldalról már azt hallotta, hogy áldozatot ka 11 hozni ós ezért ó ajarw lotta fel, hogy bizonyos összeget áldozna. Erre a tanú olőadása szerint . Müllor Antalné azt mondotta; hogy pártcélokra a vállalkozási összegnek legalább 5 JÉ-át ajánlja fol. Ez rog is törtónt és amikor a hivatalos döntésről tudomást szorzott, március vegén, az anyagi részt ol is intézte. Szokásos útfenntartási munkáról volt 'SZÓ , amelynek vállalati összeg 50•000 pongő s a tanú állítása szerint ennek megfő lolöon 2500 pengőt Müllor Antalnónak készpénz bon átadott aUakásán. Osolényi Pál elnök kérdésére a tanú kijelenti, hogy a'pénzt két részlotbon adta át, pár napi kCiönbsséggol, do Müllor Antal soha, o gyet Ion alkalommal sem volt Jolén* A tanú állítása szerint 1939-ig oz miftdon óvben &gy törtónt, do 1936-tól kezdve a vállalati összeg már csak 40.000 pongő volt. A pénz átadásánál soha sonkí sem volt jolon. Arra a kérdésro ? hogyan jött arra a'gondolatra, hogy Müllor Antalhoz forduljon, a tanú azt válaszolja, hogy Müllor Antal mindig sikraszállt"az iparosok erdekében és támogatta oket^ s oz adta a gondolatot, ' hogy hozzáforduljon, mert bár jo ajánlatot adott, mégis sokszor elbukott. Müllor Antalné nem mondotta, hogy a/.. 5 % f e 1 aj ám. ás a" nélkül nem fogják támogatni, csak azt mondotta, hogy aki munkához jut, az támogassa a pártot. Egy alkalommal azt a kije:öntést tette, hegy talán majd a társaskört is tááogatni fogják. { JÍA'JU^-J^^^ JjpyJMfJ Müllor Anatű. törv- Snyhatóséfci bizot€s^rTá^5T3éWri, hogy Müllor Antallal anyagi kérdósakről sohasem tárgyalt, ozok a kórdősok szóba sem kerültek. Elismeri, hogy más ügybon is fülkoros te Müllor An- ' • talt, így pl*, amikor lo árnya részére kért támogatást elhelyezése ügyébon* A tanú elismeri, hogy Müllar Antal olött soha egy szóval som tott panaszt a 5 % fizetésével kaocsolatcsan* Dr. Ve.aezeli Árpád t-v/éry hatos ági bizottsági tag, Müllor Antal jogi képviselője kérdésére a tanú c" oadja, hogy özekről a juttatásokról egészen a legutóbbi időkig senkivel rom bocs élt, senkinek sem panaszkodott. Állítása szerint azonban az ipartestület több tagja tett célzásokat hasonló ügyekre. A tanú olőadj a, hogy iy4o-ben már nom fizette a vállalati összog 5 £-át, nem is kérte senkinek sem a közbonj árasát és mógia megkapta ugyanazt a munkát,. mint ez elem- - években. Az igazoló választmány tagjainak kérdéseire a tanú kljolontí ? hogy a Muller Antalnónak állítólag átadqtt összegeket nem szM-cpo'..tett. könyvéiben s azokról nyugtát sem kért. Arra^kórdésro, hogy az 5 % bo eolt-c kalkulálva a vállalkozási összegbe, a tanú azt adja elő, hogy ez nom kalkulálhatták bele, tehát ozt a saját hasznából kellett fiáotni* A Muller Antaliéval való cpgboszélesnél nem ' voTt ugyan arról szó. hogy Müllor Antal jár el érdok^ibon, do ezt feltételezte « Arról tud, hegy Pro02 >llor Bálint évekig nem jutott munkához a ezért a tanú járt közben föttller ér bal .ión ál, de Pro 3 zellerről szemben azt kivanta, hegy takarékkönvvh m biztosítsa a felajánlott összeget. Ezután hármasban elmente'*' a Nemzeti Hitelintézet József-körúti fiókjába, ahol a fiókvezető jolenlótébon molyozték letétbo a mogfelolő összeget. Müllor Antallal azonban erről áz tigyrS] sem beszélt* A tanú a fizetett ősszogok hovaflerditásárol'nem tui. Proozöllortől azért kívánta állítólag Müllor Antalné az össseg'Ietétbehelyezésót, uert nem iamo-rte ós igy bizalmatlan volt volo szemben, 'A botétkönyv jeligés volt s azzal: kaposolatban egy'utalvénylovolot állítottak ki, amelyet a'bank igazgátója fog/alaazott mog.
