Magyar Országos Tudósító, 1941. március/2
1941-03-24 [249]
/A 48-as honvédzászlók megérkeztek Oroszországból Budapostr oFolyt g 4,/ - Nom tudjuk melyik voltws o zászlók közül az, amely alatt megszületett a branyiszkó-^ csoda, vájjon itt vannak-e azok a zászlóv, amelyek ott lobogtak a hótól és vértől lucskos kápolnai csataterééitt van-o az a lobogó, amoly létta Damjanich osatáját Szolnoknál, melyik zászlót simogassuk meg a második kápolnai ütközet győzelméért,melyiket csókoljuk a hatvani, tápióbicskei rohamok ért, melyik volt az, amely hallotta Bem tábornok parancsait a Szamos-völgyi harookban, melyik látta a lázasa^kv, költőt, amikor minden talp alattnyi földöt vér öntözött, akad bizonyara e zászlók sorában, amely ott járta a győzelem útját a Bánság falvai között, amelyik hallotta a folmontott Komárom harangjainak boldog zúgását, jóiosnék tudni melyik volt Leiningon oroszlánjainak,^ a Hajdúság fiainak, a hsros egri legényeknek, a kassai,szegedi fehértollas ós pirossapkás honvédzaszlóaljnak hadijolvénye. És aztán találkoztak ezek a zászlók Világosnál, ahol a rongyos, lesoványodott és halálosan fáradt katonáknak végig kellett élniök azokat a szörnyű órákat és látni ok kellett, hogyan csavarják rudjaik köré és hogyan viszik el győzelmi jelvénynek özeket a lobogókat,, Azok a megrendült, zokogó hősök gyalázatnak hitték, bocstelonségnek tartottál: Világost, de^mi, az ő unokáik, akik már tört énei eml át ó szemmel nézzük harcaikat, mi tisztán látjuk emberfölötti erőfeszitésük részleteit, méroteit és a letipró erők aránytalanságát. Mi tudjuk, hogy Világos, Zsibó es Lúgos nem ^gyalázat volt, hanem csak egy bátor nemzet átmeneti tragédiája. Mi már tudjuk,hogy nom árulás és gyávaság törte le özeket a lobogódat,hanem a húszszoros túlerővel szembon vivott küzdelem kii át ástál ans ága. Az a férfi, aki a világosi fegyvorletétol szomorú szertartása után lova nyakára borulva felzokogott, tisztán látta, hogy:- csak a fegyver harca bukott el díosősógos küzdelem után, do a nettet élve maradt, És tudta,hogy amig a nemzet él, addig nem lőhet kiölni lelkéből a szabadság vágyát, nem lohot kiölni az emberségesebb élet eszményét, mert csak holt nemzete:- történetének nincs folytatása. Tudta, hogy annalc a világosi 24,000 honvédnek nom szabad egy céltalan utol3Ó rohamban elpusztulnia, hanem haza kell mennie és uj ivadékokat kell útnak indítania, uj sarjak nemzedékét kell felnevelnie, hogy erősobb legyon mindon orők és hadseregek örök forrása - a nemzet,, Azt a férfit, aki diadalról-diadalra vozette a semmiből előteremtett honvéd hadsereget, az unokák nemzedéke tisztára mosta a keserűségben fogant vádaktól és átkoktól, s ma itt áll szobra egyik legdicsőségesebb haditettének színhelyén, a budai Vár bástyáján, - Azt mondják,hogy nem mindig nemzethal ál a háboruvesztés, Becsülettől végigharcolt háborúban nom halhat meg a nemzet. Ha a nemzet élni akar, nincs hatalom, amely megfojthatná. És azt mondják,hogy nemzetek nem háborúban és nem csataterekon buknak el foltámaszthatatlanul, hanem elbuknak egyéni önzésben, kényeiemkoreséobon, partviszályokban 0 Akármilyen ellentmondásnak látszik is, mégis örök igazság marad,hogy csak azok a nemzetek maradnak élve, amelyeknek fiai készek meghalni a jövendőért, S most, amikor e régi zászlók, nagyapáink hősiességének egyik tanúi elfoglaljál: méltó helyüket e történelmi zarándokhelyen,nekünk, a magyar nemzedéknek is van mondanivalónk: - Ezt mondhatjuk: Almod játok régi lobogók! Az unokák nemzedéke meghozta a maga áldozatát a jövendőért, 600,000 magyar ajánlotta, fol életét a világháború éveiben és habozás nélkül tették kockára az életüket uj sarjadék ifjú hajtásai a nyugati végokon is „Ugyanilyen hűséggel hozták meg öcséink és fiain!: a legnagyobb áldozatot a felső Tisza mentén, majd a Kárpátalja hóboritotta völgyeiben;, apái: ós fiuk véro ugyanarra a fölérő omlott a Kárpátok hegyein, tohát megváltottuk a jövendőt. Megváltottuk áldozattal, omló vérrel. Sok hibánk és bűnünk van, do a'legnagyobb történőim! próbatételben nom lettünk hitványabbak •őseinknél, Szeretjük ezt a rögöt és ma is mog tudunk halni érte, Jussunk van hát a holnaphoz, jussunk van a jövendőhöz.
