Magyar Országos Tudósító, 1941. január/2
1941-01-18 [245]
MÁTYÁSSY ZOLTÁNNÉ BŰNÜGYÉNEK T ARC-YAL ÁS A . Egy hoto tárgyalja már a szegődi törvényszék Budapőstro kiszállt Bókay-tanácsa Mátyássy Zoltánné és társa ismeretes bűnügyét» Ma tovább folytatták a s értettek kihallgatás át. Elsőnek Neumann Mór debreceni zsibárus tett tanúvallomást, aki elmondta, hogy 1938-ban egy elegáns au'':6 állt meg üzlete előtt és a soffor meg kérd e zte, nem venne- e két férfibundát* A keres.kod6 hajlandó^^aitatkózott a banda megvételére, mire bement az üzletbe Mátyássyné, . Igazolta magát ós megmutatta a két bundát. - líem volt elég pénzem - folytatta vallomását a vádlott - igy c sak a z egyiket tudtam megvenni löo pengőért • Másnap azonban kiderült, hogy ezt a bundát a debreceni Nagy József cégtől Vásárolták és árát nem fizették ki. Elmondta ezután, hogy levelet irt az asszonynak, amelyben figyelmeztette, vegye vissza a kabátot, mert feljelenti, de a levélre nem jött semmi válasz. Erre megtette ellene a feljelentést, A tárgyalásra azonban Mátyás syn ét nam lehetett előállítani. - Van valami megjegyzése a tanú Vallomásával kapcsolatban kérdezte az elnök Maty ásnyn ét ól . - Csak annyi - felelte az asszony - hogy az idézést a tárgya1 ásra nem kaptam ceg. - Ja, magának hiába küldözgettek akármit, nem találták sohasem meg - állapit ja meg az, elnök. Altmann Jenő debreceni szücsmestor elmondotta, hogy 1938 decemberében beállított üzletébe egy hordár azzal a kérdéssel, nem akar-e megvásárolni eey ócska perzsabundát. Mikor azt válaszolta; hogy igen a hordár elment- a bunda tulajdonosáért Mátyássy Zoltánnéért, aki az üzletben hajtási Igazolványával igazolta magát. A._z 136o ponső értékű bundát 5oo pengőért kin alt a eladásra, amit a kereskedő meg is vásárolt. - Néhány nap múlva egy nslsm járt ügynek elmondotta, - folytatta vallomását a tp.nu - h»gy s perzsabundát Szegeden vásárolta egy ma<v gasállásu tisztviselő felesége, aki kérte a szegedi S3ü«smestert, hogy mig s bundát átalakítják, adjon kölcsön neki egy szilszkin bundát. A szegedi • süasmester kölcsönadta a szií-szkin bundát, majd másnap elküldte az asszony cimére az átalakított perzsabundát is. A keres>edő a szilszkinbundát nem kapta vissza, a perzsabunda árát pedig még a mai napig sem fizette meg a méltóságos asszony. Erre nagyon megijedtünk és feljelentettük Mátyássynét a rendőrségen. Végül elmondotta a sz'icsmester, áogy Mátyássyné azzal hozta be a bundát űz 1 étébe: nagyon megunta és ezért el szeretné adni. Dr. Pálnoki Nagy Zoltán miskolci gyakorló ügyvéd tett ezután érdekes vallomást. 1939 júliusában megjelent lakosán egy soffor és megkérdezte, meglátogathat,ja-e Mátyássyné őméltósága. Röviddel utána megjelent az asszony é s előadta - miután elebbareképes igazolványával igazolta magát - hogy elfogyott a pénze és szüksége lenne loo pengőre. - Én - folytatta a tanú - megbiztam az elegáns asszonyban és a loo pengőt odaadtam neVl. Alig távozott el, lo percre rá egy Tbevelet hozott a soffor s ebben Mátyássyné ujabb 5o pengőt kért kölcsön. Ezt is odaadtam. Elmondotta, hogy sem a megállapított időpontban, sem azután pénzét nem kapta vissza. Néhány nappal a kölcsönadás után Budapestről felhívta egy magát ásányi á^llamtiteáménak / hölgy, aki megnyugtatta, hogy b-p.rátuője Mátyássyné egy-két napon visszafizeti a kölcsönt. Gyanúsnak találta a telefonbeszélgetést és gyanúja alapos is volt, mert a telefonközpont által megállapították, hogy a beszélgetés a budapesti nyugati pályaudvar melletti postahivatalból zajlott le. Közben mag.nnyomozást is folytatott és ennek során megállapította, hogy a Mátyássyné által megadott cim hamis volt. / nevező /Folyt. vöv./Na.
