Magyar Országos Tudósító, 1941. január/2
1941-01-17 [245]
'± f U ^. J. V C-LAJ O Lx O JXX .r.j.uuuw - j^ v j mt — ~ p ^ — — ' ZH IkÁTYÁSSMNÉ /l. folytatás/ Mátyás3yné. megrendelte az evőeszközt. A levél után. néhány nappal megjelent az asszony az .üzletben, száz pengőt kifizetett és kérte, hogy azonnal küldjék el lakására az ezüstét. - Két nap múlva hallottam, - folytatta vallomását az ékszerész hogy. a kés zletet t«bb ékszerésznek eladásra kin ált ák. Hlogtudtam,hogy egy Guttmann nevü ékszerész 5oo pengőért meg is .vette azt*' - A szokásos módszer, - állapit la meg az élni?*! - hitelben megvásárolja és készpénzért, olcsó áron eladja . _ a 'Elmondotta ezután a tanú, hogy Mátyássy Zoltán feljelent és ^után megígérte, bogy rendezi felesége adósságát. Mátyássy Zoltánné egyébként a készletet mint annakidején a vételkor mondotta, nászaj ándékul vette "meg. , . .V ] Mé - Kinek vette nászajándékul? - kérdezte az elnök Mátyássy Zoltánt. - Kern tudom, hogy kinek, nem is volt kinek. Hr. Osanády György rákoshegyi főjegyző tett ezután érdekes vallomást. Egyik vasárnapi napon fehérkoztyüs soffőr állított be lakására Mátyássy Zoltánné igazolványával és kérte, menjen el a községházába , ahol a kegyelmes asszony várja és szeretne vele beszélni. A közsérházán Mátyássyné előadta, hogy autén siet Pudapestro, a^hol leánya kórházban fekszik. Autója elromlott s igy kénytelen taxival folytatni az utat. Mivel pénze nincs, száz pengőt kórt kölcsön. - Szerencsére csak *tven pengő volt nálam, - folytatta vallomását a főjegyző - és igy csak ezt tudtam odaadni. - Ha több-lett volna, többet adott volna ? - kérdezte az elnök. - Hogyne, hiszen mogbizta-4» a magas állású tisztviselő feleségében. Elmondotta ezután, bogy napokig semmi életjelt non adott magáról az asszony, majd több leyelot is küldött, amelyben arrrl panaszkodott, hogy veseköve miatt kórházban fekszik, ezért nem tudja rendezni adósságát. A pénzt a mai napig sem kapta meg. , ».. 1D3S tavaszán • a Nándor és*f ia ékszerész-üzletben jelent meg Mátyássyné; ahol egy 7oo pengő értékű frany cigarettatárcát vüsárolt. A cég Pokotl Gyula éb ás segéddel küldte el a tárcát áz asszony lakására azzal az utasítással, hogy csak akkor hagyhatja ott, ha a számlakönyvet a férj és felesés irja alá, fokod! Gyula mai vallomásában- elmondotta,hogy mikor megjelent a lakásban, Mátyássyné azt mondta: férje a másik szoba- . ban tartózkodik és be akarta vinni, a számlát aláíratni. Erre a segéd megjegyezte, ő is szeretné látni, amikor Mátyássy Zoltán 'a-láir ja a számlát. - A méltéságos asszony bement a másik szobába, ahol valóban egy házikabát ha öltözött férfi tartózkodott, aki Háttal állt felem. A tükörből láttam a zonban, hogy a férfi a számlát aláirja. - EZ a férfi volt az? - kérdezte az elnök a másodrendű vádlottra mutatva. - Kern, - válaszolta a segéd, - effy sovány, ne.<r r vonöt körüli férfi volt. ^ né^/ A segédnek ezekre a szavaira Mátyássy/felpattanva helyéről ezekedet válaszolta: - A z en lakásomban nem járt idegen férfi. Arra nem. emlékszem, már, . hogy ki irta alá a számlát, - ^atja, látja, M&tyásmyné, - szól közte a z elnök, - most már maga is összezavarja a dolgokat s nem tudja, bogy mit tudott és mit nem tudott . Guttmann Imre ékszer észnek' 1037 decemberébon Mátyássyné eladott egy brilliansgyürüt loőo pengőért, s ugya nosak neki adta el a néhány nappal azelőtt vasc.rolt tizenkétszemélyes evőeszközkészletet is coo pengg ert, 1938 aprilis.ában szintén beállított az üzletbe Mátyássyné és egy 121 grammos arany cigarettatárcát adott el az ékszerésznek 544 pengőért. Mind barom esetben azt mondotta, raosy ezek a tárgyak családi hagyatékából száy máznak. - Hol^szorezte ezt a csigaret tatáré át ? - kérdezte az elnök. - A férjemé volt. /kolyt .köv,/ Ha .
