Magyar Országos Tudósító, 1940. november/1

1940-11-11 [240]

/Közgyűlés , F olytatas £,/ A továbbiak során a közgyűlés megkezdte a XV, fejezet /ipali és kereskedelmi ügyosztály/ részletes vitáját, Gál Benő indítványában a gazdasági élet fejlesztése érdekében sürgette az ipar és a kereskedelem felszabadítását. Javasolta beszéde során, hogy tegyék szabaddá a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek az utcai és piaci árusítást. Végül a kisipari kiviteli intézet költségvetésére szánt 15,000 pengő felemelését kérte 50.000 pengőre. Ezután indítványozta, hogy utasítsa a közgyűlés a polgárraestert, hogy az ipar és kereskedelem munkaviszonyait szabályozó rendelet betartására kiszállásokkal szerezzen érvényt. Hajnóczy Béla kifogásolja, hogy a kereskedelem és ipari ügyosztály költségvetése nem öleli fel azokat a lehetőségeket, amelyek a kereskedelem és az ipar Igazi támogatására szolgálnának. Kétségtelen, hogy az ilyen irányú munkát megnehezíti, hogy még ma is egész jogrendünket a liberális felfogás hatja át. Innen van az, hogy a mostani költségvetésben sincs egyetlen egy komoly tétel, amely az ipar és kereskedelem javét szolgálja. Eddig nálunk csak jelszavak voltak, de hiányoztak a komoly cselekedetek. Ma már a kereskedelem és ipar megszervezése fordulóponthoz érkezett. A nagyipar, a kisipar árnyékában nőtt nagyra, de most már elérkezett fejlődésének tetőpontjára és további fejlődésre képtelen,ugy, hogy ma az a helyze t> hogy ' a nagyiparban valóban csak áz.állami támogatás tartja a lelket. Bár egyes nagyiparokra szükség van, azért mégis minél több kis ex' ar. tenciát kell életrehivni, lehetőleg a nagyipar és a kisiparosok között harmóniát kell teremteni, A költségvetést elfogadja, Németh G

yula kifogásolja, hogy még abban áz esetben is iparigazolvány áthelyezést kell kérni, hogy ha valaki telephelyét a szomszédos házba helyezi át. Foglalkozik a kontérkórdéssel, annak szigorú ellenőrzését követeli és a mostaninál több kontárbiróság felállítását kívánja, Laczkó s

ándor a szegényebb osztály téli tűzifával való ellátását csak abban az esetben látja bizotositottnak, ha ezek tagjai tűzifa jegyeket kapnak- amelyeket be is váltanak. Kifogásolja, hogy nagyon sok gyártelep kicsinyb_en való árusítással foglalkozik, h nagykereskedők eltűnésével a tejtermékek nem jutnak a perifériákra, mert az itteni kiskereskedőknek a tejtermék-agyarakkal nem volt összeköttetése és axut csak a nagykereskedés utján tudtak szerezni. Ezt különösen a keresztény kiskereskedők érzik meg és azok a fogyasztók, akik ezektől szerezték be tejtermék-szükségleteiket. Miklós Ferenc megállapította, hogy Budapest nagyarányú fejlődósét elcosorban az iparosoknak és kereskedőknek köszönheti, majd a tanoncoktatás fejlesztését sürgette és keveselte a tanoncotthonok szám;.''-. Kevés a mühelyjielyiség a fővárosban és ezért sürgette, hogy műhelyházakat épitsen a főváros. Méltatta a Kisipari Hitelintézet eredményes működését, kérte a hitelellátás kiterjesztését és helyeselte a termeié.,;, hitel rendszeresítését, Gidró László indítványaiban a főváros közraktárainak és hűtőházainak bővítését kívánta, hogy az élelmezést minden körülmények között biztosítani lehessen. Indítványozta továbbá, hogy a főváros fel. iratban kérje a kormányt, hogy 10C millió pengőt bocsásson bankok, vagy pénzintézetek utján a főváros rendelkezésére, ez az összeg a keresztény társadalmi osztályoknak a zsi€ótörvény folytén a kereskedelemben és az iparban történő elhelyezkedése, önállósítása, a zsidóvállalatok átvétele, valamint a forgótőke biztosítása céljából legyen felhasználható. Végül indítványozta, hogy a fefitezet^len kisipari hiteleket kiosztó bizottság a zsidótörvény szerinti 5%-os arányt a keresztény és zsidó kisiparosok között folyósítandó hitekknél szigorúan tartsa be, j , /Folyt .köv.^ rj^