Magyar Országos Tudósító, 1940. november/1

1940-11-09 [240]

POLITIKA /Folytatás/ (J— Szervezkedni fogunk tovább is s itt jelentjük a miniszterelnök urnák: ez a gárda osztatlanul mögötte áll, E súlyos napokban kérjük a társadalmi egyesületeket: fogjanak össze, küzdjek le az elnökösösdi és főtitkáros-osdi kicsinyes hiúságát és mutassák meg, hogy tudják szolgálni a haázt. Valóban magyar életet akrunk, amelyért teljes erejével dolgozik ez a kormány. Mi ké£Z£n_vagy_unkjiiindenre,_ha a_z_ig_azi_rüa_gy_ar Xövö_bizt°sltásáról van szó:_mjgvan nálunk_a_z ök_öl

x me£van_a_hit_s_meg- . van a _sz_er_£te_t_i_s._ A nagy tetszéssel és lelkes tapssal fogadott beszéd után Végh Károly ismertette a százszázalékosok célkitűzéseit, majd Csillingh Dezsoné a százszázalékosok baráti korév.-:*- női tagjai nevében üdvözölte a miniszterelnököt. Ezután lelkes taps és általános figyelem közepette Teleki Pál gróf miniszterelnök emelkedett szólásra, s többek vözött ezeket mondotta: - Magyar Testvéreimi Szívből köszönöm a meghívást, köszönöm a bemutatkozást és azt, hogy igy szembenézhetünk egymással, - Az összetartozás lelkületét látom itt ebben a baráti körben visszatükrözve. Nem is vártam mást - és legyen szabad megmondani, ' hogy nem is csodálkoztam rajta, mert ott, ahova Faragó Ede testvérem hívott meg, nem is igen várhattam mást, - Mi igy szoktuk meg a tábortüzeknél és ha a mi tábortüzeinknél nem is világítanak . : előkelő csillárok, de a szemek eleget világítottak arra, hogy lássanak. Faragó Ede barátai az én barátaim is, ennek következtében a kapcsolat vözöttünk fennáll és nem is vártam velünk hasonló gondolkodású emberektől mást, mint ezt a lelkületet; az én kultuszának a megszüntetését, - Az "én -kultusz" a mult század hagyatéka. Ha mi reformálni akarunk, ha uj Magyarországról álmodunk, az nem az intézkedésekben rejlik, hanem az én kultuszának megszüntetésébe^n^. Ha az emberek a kollektivitásban azt keresik, hogy abban mindenki jobban tudjon elhelyezkedni, mint a mindenkinek mindenkivel való harcának idején, az nem más, mint 1 uj én-kultusz, de nem uj Magyarország,/Lelkes éljenzés és taps,/ Ezért még inkább igaz és helyes az, amit ez a tábor maga elé célul tűzött ki: a. lelkiekben_való mejniJhoCásj. Mert lehet törvényeket hozni, lehet reformokat hirdetni, ez különösen könnyű, - Lehet reformokat végre is hajtani, de ez mind üres keret marad akkor, ha_le_lkile£ meg nem tis^ztulunk^ Egy törvény, amely nem az emberek lelkéből jön, lehet formájában tetszetős, tartalmilag is nagyon szép, logikailag nagyszerűen felépített,de há nem a lelkünk szerint való és nem töltjük ki magunk telekkel, ami benne van, csak üres keret marad, - A törvény nem ott kezdődik, amikor meghozzák, hanem ott, hogy hogyan hajtják végre és különösen, hbgy minden egyes ember hogyan ' hajtja egyértelműen végre a mindennapi életben a hozzá való alkalmazkodással. De az egyes törvény is, ha azt akarjuk, hogy éljen, a vérünkbe kell, hogy átmenjen;először a vérünkből kell, hogy keletkezzék, másodszor a Vérünkbe kell, hogy átmenjen,ezen keresztül kell, hogy megtartsuk és ami fő, hogy megtartassuk. A magyar alkotmány ama törvényeknek és szokásoknak a foglalata, amelyek a nemzet vérébe mentek át. - A kényszer a törvény végrehajtására csak bizonyos mértékig és gyönge szurrogátumként lehet a törvényes hatalom, a végrehajtó hatalom feladata. Az igazi kényszer a társadalomnak, a nemzeti társadalomnak, a nemze_t_akaraténak kényszere minde_n_e£ye_ss_el s_zemben,_aki__ne_m_ta_rtja _ He_és_ nem alkalmazkodik hozz]*,_ /Folyt.köv./