Magyar Országos Tudósító, 1940. október/1

1935-10-01 [238]

••»•»•<• " MEP értekezlet 1 oldal, Budapest, 1940. ovtóber 1. /o <POLITIKA /Folytvas*/ Gróf TeleVi Pál ffilnlsztf»r°lnöv szólalt fel ezután~éi bejelentette, hogy mindaz, amit elmondani kivan, bizonyos mértéiben fcllusztrá* lásául szolgál a belügyminiszter és" a'Vultuszminis'Ztef által benyújtandó törvény java slatovnav. De sov minden egyébről is be; v§ll, hogy számoljon. Poglalvozott"~a bécsi döntéselőzményeivel, méltatta a~"döntés "3elentőségét, majd a~legnagyobb elismeréssel szólott a magyar nemzeti hadsereg szerepéről ós jelentőségéről, mind Vvantitativ, minttkvalitati? szempontból. Hangsúlyozta, hogy a hadsereg kvantitásáért a dicséret a nemzetet illeti, ameIy~áldozatVészségével bámulatos rövid idő alatt állitotta~fel ezt a~"ha"dsereget, a kvalitásért~pedig a dicséret a magyar Vatonáé* amely a hadseregnek az ütővéoességet megadta. - A bécsi döntés történelmi beállításával -~mondotta~ezuttál nem viván foglaivozni, mert hiszen szerdai Vépviselőházi beszédében szól erről, - _ _ - Egyet mondhatov - folytatta ezután szavait amit Németország és Olaszország eldöntött, az részüVről jól átgondolt volt. Amennyire hozzájárultav ahhoz, hogy a döntésig jutottunv, azt mondhatnám, a mi r$- ~ szünvről is jól megfontoltu> a dolgodat és akármennyire" nehéz volt is erre az útra lépni, meggyőződésem most utólag~is az, hogy helyei volt", - Azt is~mondhatom, hogy nem adtam fel ezekben a nehéz időkben semmit sem állami függetlenségünkből, sem szabad aVSTj^unV gyakorlásából^ mert~egy döntésbe~b«>lemenni, azt vállalniés abba megnyugodni, azt minden független állam megteheti. S nem adtunk fel semmit a nemzet immanens értéVeiből sem, ~ r - - De mint Szent Istvántól Vezdve mindenVor - korról-korra, együttélve Európa többi népével, főleg"nyugati és délnyugati szomszédainkkal, Vulturális és gazdasági Vözösségben, veleti~és déiveletl szomszédainvVal a történelmibb és politiVairag haladottabb felelősségével - láttuv és látjuv Európa sorsát, fejlődésénev szüVségeit és pillanatnyi veszélyeit, problémáit. - - _ - Mindezevnev a Vörülményevnei' hatása'alatt, körülnézne és messze is nézve, a vözéli dolgöv felelősségét érezve, és anemzet~méasze távolba is néző történelmi felelásségérzetlível próbáltuk lefViism

o

r»tünk. szerint ezt a nehéz~és nagy ügyet,a némzetnev <=zt a nagy és~nehéz tör* ténelmi problémáját e pillanatban ugy megoldani, ahogyan az lehetséges volt, _ _ - Természetesen mély fájdalom tölt el bennüfiVet az odaát maradott magyarokért. Én mondhatom, hogy saját személyemre vonatkozólag nem is~vivéntam~a Vöz-öröm részese lenni, Csav azután az erdélyi föld és az erdélyi felszabadult örömuj^ongó nép meglátása volt az7 ami viszszahozta belém az örömet és az életkedvet^ És még hozzátehetem, annak a munVánaV meglátása is, amit ott végezni lehet é§ végezni Vell: a munka egyrészt az ottlévő magyarokért, másrészt a népeV megbékéléséért"; ~ ~ ~ -EZ áz a Bzellemy affielyet ott istaláltam s amely ezekben az 'érzésekben me ger ősi tett. Szeptember 5-én, reggel 9 órakor vonult be az első~járőr Szatfflárra's a Pőméltóságu Ur 12 óráVor erezett, A'-Vör rögtön egynéhánybaszedet intéztek hozzá. - Vevesebbet abból,"amit el aVar» tak mondani és kevesebbet abból, amit el akarta^ tagadni, mert az örömre talán semmi seafjeiiemző jobban, mint az, hogy Szatmáron 430=an akarták saját versüvet elszavalni s előállott egy öreg református s egy fiatal VatoliMjs pap - mindkettő börtöntviselt,~ami az idősebben meg is látszotts mindvettő jóformán *zz<>\ v»zdte; Elfelejtjük a huszonkét évet, nem ál» lunv bosszút! /Polyt,vöv,/