Magyar Országos Tudósító, 1940. július/2

1940-07-22 [233]

/Toleki beszéd folytatás, 13./ Az összeffirhototlonségi állandó bizottság elé terjo3ztett védekezés© végén ezekkel kapcsolatban Hubay képviselő ur ad captandam benevolentiam olyan dolgokat adott olő, amelyek nincsenek a javaslatban, azt például, hogy aki öntudatosan magyarnak érzi magát, kötolos legyen magyar nevet felvonni. A gondolatfűzés itt már nem válik egószon tisztává, nem is tudom követni, nem is taglalom. - Egyébként sem kivánom az igen T.Bizottság türelmét továbbra is igénybe venni, Én, aki ennek az országnak sorsáért a felelősség igen nagy részét hordom, nemcsak elitéiom, hanoin mélysógoson sajnálom, hogy ilyen dolog történhetett a magyar országgyűléshon ós ilyen törvényjavaslat torjesztotett elő. És amidőn Hubay képviselő ur védekezését,a Zöld Fűzőt magyarázatait olvastam, mindaz, amit az összof érhető tlensógi bejelentéskor mondottam, csak mogorősődött bonnom, - mert nem szabad az ország logkőnyosobb és logfontosabb ügyoit olyan kovés ismerettol, olyan felületességgel és mondhatnám majdnem frivolitássál kezelni,amint JZ ebből az iratból kicsendül, - Vágó képviselő ur az összeférhetetlenségi állandó bizottság elé terjesztett védekezésében, amolyot nagy részében itt mogismótolt, külpolitikai természetű argumentumokat hozott fel. Ami ezeket illeti, én a következőkot kivánom megjegyezni:.: - Először is ez az ügy nem külpolitikai ügy, - Másodszor, ez az ügy két képviselő urhak nem pártállásukból, de egyéni ténykedésükből folyó, egy, a nemzet érdekeit sértő törvényjavaslat beterjesztése alapján keletkezett ügy. Hozzám, mint miniszterelnökhöz, számos olyan kérés, sőt követelés érkezett,hogy a Hubay-párt minden tagja ellen adassék be összeférhetetlenségi bejelentés, sőt, hogy a párt oszláttassák fel. Én erre okot fennforogni nem láttam és nem látok. Az, hogy a párt tagjai a képviselőház ülésén az elnöknek azon javaslata ellen szavaztak, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház sohase tárgyalja, bizonyára á mai parlamenti rondbon szokásos pártfegyelem és párthüsóg folyománya", Kérdésos, - legalább olőttom nem áll világosan, - hogy a párt tagjai valóban ismerték-e alaposan a javaslatot, átgondolták-e, ö de mindenesetre nem szerkesztették, nem gondoltak át ugy, mint a beterjesztő ':• épvisolők, nézetem szerint tehát nem felelősek érte sem forma, som méltányosság szerint, - Harmadszor: Ami Európa újjárendezését illeti, ennek utján jártunk Szegeden és utána, - akkor még keskeny ösvényen, amelyről nem is tudtuk, hogy útra vezet-e. Közbon talán éppen ezért kissé meg is tántorodtak a nemzet vezetői, D

0 kis nemz ötnek nehéz. Ma újra az utján vagyunk, ugyanazok, akik Szegeden kezdtük, /folyt, köv,/ (-—^