Magyar Országos Tudósító, 1940. július/1

1940-07-03 [232]

/Eltemették Vályi Lajost, Folytatás 1 0 / Az operaházi énekkar gyászdalát után Szántó Róbert lelkész imát ©ondóit és megáldotta a holttestet,, utána Voinovich Géza, a Tudo­mányos Akadémia főtitkára az Akadémia nevében búcsúzott dr. Vályi Lajos­tól « Rámutatott arra, hogy az elhunyt mindenben méltó volt az Akadémiá­hoz és ezért elhunyta pótolhatatlan veszteséget jelent. Kölcsey Istvánja Magyar íh et Pártjának alelnöke a párt nevé­ben mondott búcsúbeszédet 0 ivíély megdöbbenésének adott kufejozést Vályi Lajos dr a tragikus elhunyta felett s emlékeztetett arra, hogy Vályi La­jos dr. Wolff Károllyal és Gömbös Gyulával együtt segített lerakni a Magyar Élet Korosztőny Községi Pártjának alapjelt, amely párt a nemzoti megújhodást jelentette. A mai átalakuló kerszakban - mondotta - amikor a társadalmi és gazdasági világ válságát ól^ük,nagy. jogi tudásával igoa értékes munkát végzett. Ebben a munkájában mindenkor a becsület ős a tiszta erkölcs vehette. A búcsúbeszédek után a temetkezési vállalat alkalmazottai 1emelték Vályi Lajos dr. koporsóját a katafalkről és gyászhintóra tették, majd megalakult a gyászmenet* Elől haladtak a koszorút vivő kocsik, utánuk következett a gvászhintó, majd az elhunyt családja ós a hatalmas gy ás z ol ókö z ö ns ó g * A gyészmoriot kikísérte dr. Vályi Lajos koporsóját a farkas­réti temetőbe, a székesfőváros közönsége által adományozott díszsírhely­hez, ahol a nyitott .simái Esilléry András ny. miniszter, törvényhatósá­gi bizottsági tag búcsúzott el dr. Vályi Lajostól,, - Amidőn ma ezen a helyen-állunk - mondotta - az a szomorú kötelesség háramlóit reám, hogy én a« öregebb tőled fiataltól bucsut ve­gyek, ugy érzem, mindannyiunk nevében szélek, amikor haló poraid felett meghajtom a székesfőváros törvényhatósági bizottsága elismerésének .zász­laját. A továbbiakban Csillár/ An'.rás mély fájdalmának adott kife­jezést a testvér halála fölött, majd Így folytatta. Mi, akik itt ma a tőled való utolsó búcsúzásra ogybesereglettünk, nemcsak sokoldalú képes­ségeidet ismertük, hanem tudtuk rójad azt is, hogy bátor és kemény harcos voltál, bátran és keményen szálltai sikra minden olyan gondolatért, amely­lyel fajodat és nemzetedet szolgáin vélted* Alig hogy elhagytad az egye­tem padjait, máris ott álltál az éppen csak hogy bimbózó' keresztény nem­zeti gondolat vezéralakjainak, Wolff Károlynak, majd utóbb Gömbös Gyulá­nak oldalán. Csilléry András ezután hangoztatta, hogy Vályi Lajos lelkes én kitartó harcosa volt a keresztéry és nemzeti szellemű czékesfóvárosnak és országnak, mindig a Magyar Ibot Kerosztéry Községi Pártjáért dolgozott, mert benne látta a keresztény nemzeti gondolat megvalósításának eszközétV - Kekünk, akik ittmar rútunk, kötelességünk a kezéből kiesett fegyver felvétele és uj diadalok felé vitele. Ez a meg nem szűnő nemze­ti munka lesz legszebb emlékműve, s ha harcunkat majd a győzelem babéra koszorúzza, akkor elmondhatjuk, hogy a küzdelemben elesett hőscinknek, közöttünk a mi Vályi Lajosunknak is ércnél maradandóbb szobrot emeltünk ~ fejezte be mélyenszántó búcsúbeszédét Geilléry András. * *-- •' * • Eövoss. Béla, az ügyvédi Kamara elnöke a B u dapesti Ügyvédi Kamara nevében, Perubszky György pedig a Magyar ügyvédek Nemzeti"Egyesü­lete nevében búcsúzott ol dr* Vályi Lajostól, akinek hamvait ujabb ""ima és beszentolés után a székesfőváros által adományozott ölsz sírhelyen olhantoitákcr/MOT/Jii.

Next

/
Thumbnails
Contents