Magyar Országos Tudósító, 1940. július/1
1940-07-02 [232]
•i Azok, akik igy az extrémeket ós az ellentéteket keresték, nem vették észre az elvegyült tipust, a vegyes alakulatokat, amelyek két, néha három nemzetiség öSszeszSvődósébcl koletkoztek, mondhatjuk családi érzésben egyes tájakban* Sokat vétett o tekintetben a statisztiB ka is, amit nem kell, hogy külön hangsúlyozzak, orrol sokat beszéltemós sokat irtam. Nem lehet teljesen azonos szabályokat és elveket felállítani, a különböző nemzetiségekre, vagy a különböző' területi csoportokra, a nemzetiségük különböző tipusu etvogyűlésére. Az általános jogelvek, általános normák, s azoknak sablonos fenntartása - ami különben is rendkívül nehéz, mert a sablonok betartása az élotbon lehetetlenné szokott válni - az életben megnyugvást sohasem szülnek, hanem mindig csak ujabb zavarokat idéznek ele. Azért - ezt nem magunknak, hanem az ország más nemzetiségű lakosainak mondom,* a nsmzetiségi jogok • megvalósítás ában az ovoluoiós irányt kell követni. Az evulúciő^irány azonban nem hosszutartamu evolúciót, tehát a dolgok elodázását jelentig hanem a dolgoknak a természet rondje szerint való mogoldását és meg kell értoni azt, hogy nem a felületi kezelés, hanem az orkölcsi' téhyezők azok, anolytek minden ténykedés alapjai kell, hogy legyonck. Tehát az egyén orkölcsi magaviselete a döntő. Ezért kell nekünk elsősorban - És ez egyiko a legfontosabb dolgoknak - a közvéleményt, sajtét, rádiót, egyesületeké^ ős ezeken, mint közönség-nevelő eszközökön keresztül a közönséget ránevelnünk a nemzetiségi kérdésre és a nemzetiségeknek egymással szemben valő magaviseletére, a nemzetiségi kérdés, megértésére és átérzéséro. Természetesen ugyanennek kell történnie nemcsak a magyarság, hanem a nemzetiségek részéről is. Nem szabad ezt semmiféle propagandával, a meg nem értést szolgáló propagandával megakadályozni, legkevésbé a köztisztviselőnek, de másnak som. - Nagyon fontosnak tartanám ós oz is a társ ad alomnevel és hoz tartozik, de toraószotosen államilag intézhető, hogy a magyarok ós más nonzotiségüek egyesületeinek, szerv ez ötéinek barátságosan kell érintkezni, ogymást meghivni, egymással ^óvi3zonyt ápolni. Ennek a barátságos érintkozésnok toannak azután noha kinövései, M 0 rt a barátságos ér&ntkezés nem mind olyan napokra esik, mint a mai, amikor szesztilalom van 03 ennek követkoztóbon a bafcátságos érintkezés néha elcsúszik. Ilyenkor esetleg egy nem magyar nemzetiségű ember a magyart megsérti, vagy forditva, -'valaki a magyarokról mond valamit és amagyar a másikról mond valamit. Már most az 1921, ovi III, t,c. szerint az egyik esetben az' illető nemzetgyalázást kövot el, a magyar pedig csak becsületsértést,, Ezt szabályozni kefl és az igazaágügyminiazter már foglalkozik is azzal, hogy itt a becsületsértésnél súlyosabb megállapítás történjék és ennek kövotJboztébon súlyosabb legyen a megtorlás, ha valakit nemzetiségében sértonok meg, /Helyeslés/ Vannak állapotok, amikor onyhitő körülmények forognak fenn, de ha ezok nem állnak fenn, akkor igazságosabb és ogyonlőbb mértékkel kell mérni. -E gondolatkörhöz tartozik egy másik kérdés, Vogyos nemzetiségű családokba, amilyen hála Istnantós sok van, non szabad egyik részről sem egyenlőtlenséget belevinni. Sem köztisztviselők, sem mások részéről, Es egyformán büntetendő az, aki ez ellenvet. /Folyt, köv./ ^
