Magyar Országos Tudósító, 1940. június/2
1940-06-25 [231]
A PÁRISI MAGYAROK AZ ÁRVIZk..iROSGLTAKÉRT. A Magyarok Világszövetsége központi irodájához most érkezett m-g a párisi kölcsönös Segélyző Egyesül et június 10-én kelt értesítése arról, hogy a párisi magyarok 5140 frankot gyűjtöttek a magyarországi árvízkárosultak fel segélyezésére. /HCT/B, . ; ' P 1 S I• V Á R M S G YE PESTVÁRMEGYE KISGYtÍLESE TILTAKOZOTT A HUBAY-VÁGó-PÉLE TÖRVÉNYJAVASLAT ELLEN Pestvármegye törvényhatósága kedden délelőtt a Vármegye székházának közgyűlési termében Barcsay Ákos főispán elnöklésével kisgyűlés t tartott. Napirend előtt Bakos Géza dr, bizottsági tag, albertiirsai földbirtokos emelkedett szólásra és a bizottsági tagok viharos Helyeslése közben igy szélt: - Legutolsó kis gyűlésünk éta - mondotta - a magyar belpolitikai élet terén oly megdöbbentő esemény történt, amelyet minden • naz áj át féltő és alkotmányát tisztelő magyar a legnagyobb felháborodással fogadott, s amely eseményt Pestvármegye közönsége - mely hazaszeretetben mindig példaadó hűséggel vezetőszerepet játszott, .az ország vármegyéi között - sem hagyhat tiltakozó szó nélkül. - Az "történt a közelmúltban, hogy két magyar nevü és magyar fajtájú egyén, akik sajnos a magyar törvényhozó testületnek is tagjai, olyan törvényjavaslatot terjesztettek a magyar törvényhozás elé, amely javaslatból ha törvény xett volna - egy tollvonással megoldotta volna azt, amit ezer esztendő vérzivatara sem tudott előidézni, letöröl te volna az ezer esztendős szentis tváni Magyarországát Európa térképéről. Ezt an úgynevezett nemzetiségi törvényjavaslatét nem tartom érdemesnek arra /ögj van/ Ugy vánl/ bogi- alkotmányjogi szempontból foglalkozzam vele, - azt hiszem az erre illetékesek is igy fognak felette dönteni, s legföljebb mint érdekes patológiai tünetet fogják bonc kés alá venni.. De a benyújtók személye, s az időpont, amikor ezzel a nemzetrontó javaslattal előállottak, mégis megköveteli, hogy foglalkozzam vele és alkalmat adjak a vármegyének állásfoglalása dokumentálására. Mi, akik ebben a teremben ülünk, még valamennyien emlékezünk az 1918.évi őszi eseményekre, amikor egy zagyváészü egyetemi tanár - jellemző az akkori korra, hogy ilyen mentalitású egyén tanította a magyar ifjúságot - hasonló n mzetiségi fantazmagóriával odadobta prédaal az akkor még integer Magyarországot a győztes nyugati hatalmak bérenceinek, a minket körülvevő: közöttünk is szórványosan élő nemzetiségeknek. Az eredmény Trianon lett. Igen, de «z az egyetemi tanár nem volt magyar! Énnek a javaslatnak a be rajtéi azonban magyarok! Az időpont is súlyosan billenti a mérleg serpenyőjét ezeknek a terhére, mert ma, amikor a világesemények szédítő forgatagában minden percben közel bb jutunk ahhoz a huszonkét éve áhított pillanathoz, hogy lohullanak rólunk Trianon bilincsei, , * ma, amikor befelő és kifelé agyar árt hatalmas, e gy ságe^nemze ti erőt kell reprezentálnunk, akkor jönni .. ilyen, a nemzeteTTatomjaira bontó, s országunk szótzüllesztéaót célzó javaslattal: azt hiszem . nnek az eljárásnak a jellemzésere a "naz a áruló" kevés. A bizottsági tagok helyeslésétől kisért felszólalása végén Bakos Géza dr, a következő határozati javaslatot terjesztette a kisgyűlés elé: "Pestvármegye közönsége a legmélyebb felháborodással értesült a Hubay-Vágó-féle törvényjavaslat benyújtásáról a magyar tör— vény hoz ás házába, s az ellen, mint amely javaslat az egységei szentistvay . Magyarországot alapjaiban rendíteni meg, a leghatározottabban tilkozik és oizik a magyar törvényhozás határozatában, hogy a javaslat nyújtóival szemben gyakorolt ml., tori ás méltó lesz az elkövetett bu£z > * /folyt, köv./ &oSL6Vc . lw ; m
