Magyar Országos Tudósító, 1940. június/1
1940-06-13 [230]
mmm ZTJ OM PTOí<-üüY /X . rofytatfé.6/ A tanú az ujabb kérdésekre előadta még, hogy a "lord" házassá• got Ígért neki. • Héra beszélt az aranyakról a titkárral? - kérdezte az elnök* • De igen, megkérdeztem tőle: igy tartja a "lord" az aranyrudakat? Erre Márkus azt felelte, hogy ő nem látott aranyakat. Az elnök bthivatta az előszobában várakozó Márkust, aki emlékezett erre a beszélgetésre ós hozzáfűzte, hogy ezután jelentést tett Heim Péter detektifcfelttgyélőnek az esetről. - Én is szóltam a főfelügyelő urnák, - jegyezte meg Moser Eflit, - Nem haragszik a "lordra", amiért nem vette feleségül? - kérdezte most Sztrioha László, a bünper elöadóblréja, - De bizony haragszom, - adta meg a választ a fiatal lsány. Ezután még" több tanút ha 1 Igattak ki. Vida ?álné,gyárlgazgat6 felesége arról vallott, hogy 1938 nyarán, amikor Bécsből visszajött, beszélt Hatvaninéval az ausztriai viszonyokról. Elmondta a bárónénak,hegy a zsidók között szokásos a névházasság. Erre - Vidáné vallomása szerint a báróné azt felelte, hogy Ő is köthetne névházasságot, mert elvált asz3Zony, Amikor eg t . évvel később a Hamoton-féle ügy kipattant, elmondta neki Hatvani Bertalanná, hogy érintve van ő is az ügydon, mert névházasság céljaira pénzt adott át, A következő tanú Stössl Ilona orvosnő volt, aki Gébemével >apcsolatban tett vallomást. Elmondta, hogy Gébemé említést tett arról, hogy megismerkedett egy angol úrral, aki beutazási és munkavállalási engedély megszerzését Ígérte, természetesen megfelelő anyagiak ellenében. Később, amikor a második zsidótörvényre került sor, Gébemé mér megnyuf godva mondta, hogy megszűnt az aggodalma, mert nem érinti a törvény. Az angol - mint emiitette előtbe - igéretét nem váltotta be. /Folyt,köv/ Sy. ZÜ VITmZ VASS"ELEK-uGY folytatás/ Szünet után az eknök több iratot ismertetett, majd a bizonyítás 1 eljárást befejszettnek nyilvánította ss felkérte dr-. Kiss Sándor ügyészségi alelnököt vádbeszéd ének megtartására. Dr, Kiss Sándor ügyészségi alelnök váábesz'd krek bevezetőjében párhuzamot vont az újságíró és a köztisztviselő hivatása-, között ás megállapította^ hogy mindkettőben meg keli lennie a becsületéé törekvésnek, Az inkriminált sajtótermék - mondotta Kiss Bándor dr, - hivatásában támad egy magasállásu v öztisztvisolöt, azt irva roia, hogy nom áll hivatása magaslat'n, _ Ha a'olkket vizsgáljuk, - folytatta az ügyészségi alelnök megállapíthatjuk, hogy az semmi egyéb, mint értékszemlélet, s erre az / értékit•letet a büntetotörvényszék lesz hivatott megadni. -A oikk magában foglalja ezt, hogy dr. vitéz Vass Elek, aki magas állást "tölt be a földmive les ügyi minisztériumban, nem áll hivatása magaslatán, nem rendelkezik megfelelő egyéni képességekkel és nem vezeti öt a teljes, objektív Igazságkor esés Is nem végzi feladatát odaadással. Ezt a cikket olyan újságíró irta, aki távol kall az egész te * lepitésl kérdéstől, a fÖldmivel : sügyi minisztérium egész ügyköre ismerétlen elette, tehát valószínű, hogy olyan információ alapján irta cikkét' amelynek alaposságáról nem volt alkalma meggyősődai, Ezzel s-embsn nyilatkoztak az ország neves emberei, a legmagasabb kösfumkoionárr'usok.akik azt mondották, hogy a sértett az ország egyik legkitűnőbb tisztviselője. Négy földmlvelésügyi miniszter és négy államtitkár volt ezen a véleményen. Előáll egy ujsfeiró, akinek alig volt lehetősége,"'hogy ezekben a kérdésekben értesüléseket szerezzen és azt meri állítani^ hogy a masasállás\x közfunkcionárius nem áll hivatása magaslatán, A vádlottat mindon erkölcsi érzéke arra kellett volna, hogy kötelezze, hogy férfiasan előír .álljon és ázt mondja: tévedtem. A A valós ágbizonyit ás méxtó' elégtételt s zoig. áltatott a s értett. nek ? öröm ós megdryugvas arra gondolni hogy Ő a hivatott vezére a telepit es kérdésének, amelyet pedig n e m könnyű feladat megoldani./Folyt-köv/
