Magyar Országos Tudósító, 1940. április/3

1940-04-30 [227]

———«.ijiw^4aAA»ajciwA v. A nevxöcy ÖX nevioa.\y -nemzetség május *—en xu . óra 30,perckor tartja szokásos évi összejövetelét a Ferenciek-terén lévő Kárpáthia-vendéglő vadász szobájában. A mellékágak képviselőit is örömmel latja a család./MOT/B. P r o 0 m 0: A fenti hir szives közlését kéri a t. Szerkesztőségektől a külügyminisztérium sajtóosztálya, ELTBÍETTÉK MAGYART IMRÉT. k| Kedden, már a kora délutáni órákban végeláthatatlan sorokban vonult a közönség a Kerepesi-temető felé, ahol délután 4 órára volt kitűzve nemcsak a magyar cigényzonészek, hanem a klasszikus zenei élet egyik kivál ós ágának, Magyarj. Imrének, a világszerte ismert cigányprímásnak temetése. A főkapitányságról Arfeay Béla rendőrfőtanácsos legfőbb irányítása mellett tisztekből ós több mint 300 rendőrből álló különítményt vezényeltek ki a rend fenntartására, hogy a temetésen megjelenő sokaság kárt ne tegyen a sírokban. A rendőrkordon kötelekkel zárta le azt a parcellát, ahol Magyar^ Imre sírját megásták .A" » a ravatalozó körül is kordont vont és a kordonon belül csak a családtagokat és a temetésen megjelent előkelőségeket engedték be. Magyar* Imre koporsóját a Kerepesitemető diszravatalozójában helyezte;:, el magas katafalkon, a ravatalozó előtt ezüst kand el láberekben borszeszláng égett és a temetkezési vállalat díszruhás alkalmazottai állottak sorfalat, kezükbon hatalmas ezüst gyertyatartókkal. A rendőrség által vont kordonon belül helyezkedtek el a küldöttségek, a temetésen résztvett előkelőségek, akik között megjelentek a régi ^gavallérok is, hogy utolsó istenhozz ádot mondjanak vidám estéik tanujának. Már jóval a temetés megkezdése előtt több ' tízezer eribor szorongott a kordonon kivül . s várta a szertartást végző lelkész megérkezését. Pontosan négy órakor érkezett a ravatalozóhoz Murakczy Gyula kálvintéri református lelkész és megkezdte a gyászszertartást. Az egyházi énekkar a "Te benned biztunk eleitől fogva..," cimü egyházi éneket a«^dta elő, majd Muraközy Gyula a 150, zsoltár első részéből véve az alapgondolatot,-amely azt mondja, dicsérjétek az U

r

at hárfán és citerán, hegedükkel és fuvolákkal és zengő cimbalommal^ gyászbeszédet mondott. . Magyar^Imre a magyar nóta, a magyar dal szerelmese volt - úgymond akinek nótafáján csodálatosan nyilt ki a dal. Mi közösség van a zsoltár-, ban és a dalban kérdezhetjük, van köztük hasonlóság, mindegyik a lélek vallomása önmagáról, mind a kettő elmúlhatatlan. M

a

gyar> IV* re hegedűje olyan volt, mint a mesebeli erdő fájáról letört ág, megszólalt a faág, eltűnt idők szava szólalt meg benne. Régi kúriák lakodalmas öröme, sirvavigadása ért el hozzánk a nyomán, A mult üzent általa a jelennek s a dal ragyogott, mint a szivárvány. Nemzedékek fölött ragyog a dal, «lz egyik Magyar* kiejtette kezéből a vonót, felveszi a másik. Varázspálca volt Magy^ary Imre vonója, s ha sirját betakarja a feledós, felette száll a dal, amelyben egy nép vall önmagáról, öröméről, reménységéről. Magyar*' Imrének volt egy zsoltára is, mint ahogy minden életnek van zenei jelentősége, az öleikén az Isten játszott és a szeretet zsoltára. Igaz, jó ember volt, "Hegedűje elnémult, dalai megcsendesedtek, de a halai és a sir felett zeng a szeretet zsoltára. Ezután magassz árnyal ásu imát mondott M

u

ra3:özy GyUla, megáldotta Magyar^ Imre hamvait, majd Balázs Árpád, a Magyar Zohossérzők, Szövegírók ós Zeneműkiadók Szövetsége, valamint a nótaszerzők nevében mondott búcsúbeszédet, amelyben utalt arra, hogy cust költözik el közülünk Magyar* Imre, amikor a legnagyobb szükség van a hegedűből kiáradó dalra, hogy megnyugodjanak a zaklatott lelkek. " • . A búcsúbeszédek elhangzása után négylovas gyászhintóra he- • » lyczték Magyar* Imre barna faragott tölgyfába készült koporsóját és I megindult a gyászmenct a sirhely felé. Elől a~koszoruvivő kocsik haladI ta-> utána a leikész, majd a halottaskocsi, ezt követte a nagyszámú nőrokonaag és a gyászolók; tömege. • a