Magyar Országos Tudósító, 1940. április/1
1940-04-08 [225]
C. törvényszéki kla dás , Budapest, 194o. április 8. ZU NYUGALMAZOTT OTI-TITKÁR RÁGALMAZNI PERE /5, folytatás/ - Volt-e bizonyíték arra, hogy a kecskeméti vezetőt rovanosoláerói előre értesítették? -'kérdezte az ügyész, - Van bizonyíték, A kecskeméti tisztviselők egyértelműen vallották, hogy az aVkorf vezető' m'r előző nap köz*lte velük: kiküldött jön, A pénztárban lévő bont a vezető a rovancsolás előtti este cserélte be, /Fol't.köv./ P. ARANY ÉKSZEREK A BAKÁNCSSARCKEAN , É-dekes valutabünpert tárgyalt ma délelőtt a büntetötörvényszék mint valutabiróság Méthé-tanácsa. Kreisz Henrik famanipuláns, alsómihályi lakos és Herskovios Andor beregszászi cipökereskedő voltak az ügy vádlottjai, kult év november végén a legenyaalsómih'lyi esendőrörsre bizalmas bejelentés érkezett arról, hogy Kreis z, aki Palesztinába készült kivándorolni, H e rskoviccsal turistabakancsának sarkába lyukat fúratott és abba két aranyláncot és egy aranygyüröt helyeztetett el olyképpen, hogy az üreget azután egy bőrréteggel zárta le, A csendőrök megindították a nyomozást, megtalálták a bakancsokat és annak sarkéban az elrejtett ékszereket s jelentést tettek as esetről. A kir. ügyészság a felmerült adatok alapján Kreisz ellen valutatörvénybe ütköző vis-szaelés büntette, Herskoviccsal szemion pedig bünsegédl bünrészesség miatt vádat emelt és ma került az ügy főtárgyaiásra. K r eisz Henrik, akit a feljelentés után letartóztatásba helyeztek, a következőképpen védekezett: - Nem érzem magam bűnösnek, mert nem a magyar hatóságok, hanem a kivándorlohajót átkutató görögök, illetve arabok elől a v artam megvédeni az aranyláncodat és gyűrűt, amit apámtól örököltem, ügy tudtam, hogy * ilyenféle é v szert Szabad kivinni az országból. Tény, hogy ki akartam vándorolni Palesztinába, de amikor arrói értesültem, hogy a kivándoroltak milyen nehéz körülmények közé kerülnek, elálltam ettől a tervemtől, - Maga az egyik aranyláncot nemrég vásárolta, tehát nem volt használt - jegyezte meg az e'nök. - Nővérem igért egy amülettet és ezen akartam vjs élni. - Azt is vallotta a nyomozás sorén, hogy az ékszerekot el akarta adni Palesztinában és a kapott pénzből aknifca fedezni megélhetési költségeit., . - Igaz, hogy említést tettem Herskovicsnak: ha a szükség ugy kívánja, a végső kényszerben eladom az ékszereket. Hangsúlyozom, n-m tudtam, hagy nem szabad kivinni ilyen értékeket az országból. Herskovics Andor tagadta bűnösségét. Védekezése szerint Kreisz azzal hozta hozzá a bakancsokat, hogy annak sarkában az arabok elől akarja elfcejteni az ékszereket. Azt is mondta - vallotta Herskovios - hogy mind a hárem emléktárgy, s kegyeletből nem akar4% hogy elvesszenek. - Hiszen igy könnyebben elveszthette volna - vetette közbe az elnör - mert ha véletlenül megbotlik, vagy leválik a cipősarok nyilas it fedő bőrréteg, észre sem veszi és már ki is eshetett volna a lánc és a gyűrű. E z után tanúképpen kihallgatták Monoszl&y Lajos detektívet, aki elmondta, hogy amikor Éretszt kihallgatta, az beismerte, hogy Kassán vette a turistacioöt és Herskoviccsel mélyedést fúratott a sarkéba az ékszerek részére, A bizonyító eljárás lefolytatása után Kleitsch Imre dr. királyi ügyész és Be rend Béla dr., valamint Stern Miklós dr, védők szólaltak fel, A perbeszédeket követően a törvényszék Kreisz Henriket valutatörvénybe ütköző bűncselekmény kísérletében mondta ki bűnösnek és ezért kéthónapi és tiznapi fogházbüntetésre, hatvan pengő p^nzbüntetés-e Ítélte és kötelezte száz pengő vagyoni elégtétel megfizetésére, Herskovics Andort bünsegódi bün^észesség'-rt ötven pengő pénzbüntetéssel sújtotta. Kreisz büntetését' az el szenvedett vizsgálati fogsággal teljesen kitöltő ttnak vette a bir ü ság. Az itélat jogsrős, /MGT/ Sy,
