Magyar Országos Tudósító, 1940. április/1

1940-04-06 [225]

/TOFLéAY CECIL BMLSKÜfIHBP. P o ly t a t á s 1,/ Balogh Jenő, .Lukács György ny« miniszterek, Appoayl ALbertné grófné, Keresztes Flsoher ^erenoné, Márkus Emillia és leánya Pruzsirisz'áy Tamara, sok országgyűlési képviselő és felsőházi tag, a különböző egyesület ok. és szövetségek, köztük az Egyesült Hői Tábor, a MANSZ soktagu küldöttsége. A^ elnöki emelvény mögött brokát drapérián függött Torray öéoile portréja* A Rákóoziuti Nőt ipariskola magyarruhás növendékei kettős sorfalat á.'étaé: a kép alatt, A Horthy íéiklós Kollégium bevezetőül el énekelte a Sz«S

z

atot, majd gróf G

leki Pal miniszterelnök nékány^ ejalékező szó+, mondott Tormay Cecilről^ v -'^íi^^v'—> - A magyar táraadalo^^-ormay Gócil emlékének Idoz. T

0

rmay Cécilro vekü::•• szükségünk van- Tormay Cecilt láttuk, ismertük. Tormay Cecil köztüli

1

" várva hordozta a magyarságnak és a magyar nőnek a "Öt el ősségét, A magyar társadalom áldoz T

0

rmay Cecil emlékének, mert Tormay Cecil vezetett bennünket; T

a

lán még maradt bennünk valami abból az erős lélekből, amely benne 'li. Ezért mondom, hogy szükségí.ki van reá, azért, hogy ezt az orős lel kot a n. yar nő ós a magyar ember magában hercezza. - Tormay Cecil nom csüggedett a legnehezebb pillanatokban, a-i""or eb" ől a nemzetből, különösen ebből az országbői cga. romok állottak. Biz ott a jövőbe:- anélkül, hogy bármi kézzelfogható lett volna kezében. Bízott a ::a. yars ágban, kogy az újra megtalálja önmagát. -ES, hogyha vaia'i marad bennünk az ő lalaábíl, akkor mi is ezzel a bizalommal maradunk tovább ebben a világban, amelybon ma s o'kai erős ebbe. vagyunk, mint volt .az a nemzet és az az ország, amelyet Tormay Cecil látott aga körül. Mi bizunk magunkban ezen a viharzó tengeren, - a m03tani Európában, E

z ért van szükségüné: Tormay Cecilre* - *c

mcsak emlékezés az, ami idehozott min jt, hanem Ígéret is az c emlékének, az az Ígéret, hogyha • nincs is, mi tuckjuk a kötelességet, amelyet • reánk hqgyott. -Ez az, amit ogy nemzet nagyjainak életéből . loritaet. Az élőt, a:ely ölettünk, kőztünk -ö lyt lo , egy nagyura :nak ez a velünk közvetlen érintkezésben lefolyt élete az, ami erőt önthet belénk és erősíthet bennünnet. - Ezért jöttünk ma össze, ezért ünnepelünk, kmepeljük azt, hogy ő a miénk, volt, Es ezért áldozunk Ígérettel. Hosszantartó taps követte a miniszterelnök er.lé"-ező szavait, majd T. Hátray Erzsi, a Ncamzeti Színház örökös tagja állott a nagyközönség elé és dr. vitéz József ereno kir. herceg, Végvári, 08 ^ugyalné Gaál Vilma k.ö ltomé nyél szavalta el a özönség nagy tetszése mellett, Kgvetkezett Ravasz László ünnepi boszéöe, amelyben bevezetőül jexlemezte'Tprnay Cecil rendkívüli egyéniségét, amely már gyermekkorában megnyilvánult. Hatása aloi senkisen vonhatta ki magát, E

z

t a hatást - mondotta - nom a szépségének köszönhette, bár areána'' nomes vonásai, szemének tiszta fénye, égés z lényének összhangja százáé: közül is kiomoltok. Az ő varázsa akkor is megmaradt volna, ha véletlenül bénána?: szülotik. Hatása abban, rejlett, aogy rondkiv'ili dolgokat látott neg, a éoörü_öt\o 1 olyo^osenéayeket váratlan megjegyzése

1 'el kísértő, s valami ke-éle kiáradó sugárzás élő valós aggal olvasztotta a házzal, aéaol lakott, a könyvvel, a- it olvasott, az élettel, .amelyet szemlélt, az éggel és földdel, amely látható és láthatatla" világát ogybefogialta. - kivésznok született , - folytatta L

avasz lássó püspök azaz'tu'ta, hogy a lényeg legleike a forma. Előbb rajzolt, aztán Írni kez-' • cett, kondatai éltek; tele volta.-: zenével, látassál, erővel ás összhanggal, A művészi meglátás felett még volt benne valami babonás sorsaeverő ere, intuitív megérzése az élet végső kérdéseinek. H

n semmi közbe nem jön, ez /•^az asszony tovább irta volna elbeszéléseit ás regényeit* Már écorán nemzet. áéjkezi érté ké vált, s benne talán egészen uj kapcsolatok 1 ÓVJ sülte volna a L-magyar irodalom ás világirodalom között ás rója most csak irodai' -1 társaA-oságok emlékeznének meg. r

0 /folyt.köv./