Magyar Országos Tudósító, 1940. március/1
1940-03-07 [223]
Murát . té°%^ ' FW**J «K k i a d á s . Budapest, 1940, március 7. nJ jfn. évToíym"6e"szám o Xft /Teleki Pál grdf miniszterelnök besaádének j/_ folytatusa/ , , , „ - ítt van egyike a legnagyobb veszedelmeknek, a.kisgazdaságok elaprózódása, amire Schandl Károly célzott beszédében* Éppen igy még nagyobb veszedelem az, ha gazdasági életünket, tűi gyorsan állitÍUK át. Csupa egészen aprd bírt©kterületek nem volnának képesek, fenntartani a nemzetet; Az emberek mindenféle külföldi -példákra hivatkoznak s nem kívánhatom meg mindenkitol, hogy olyan jártas legyen az ér. mesterségemben, mint magam, aki ast tanítom. De hogy az emberek szabadon hoznak elo ámen Kai, vagy dán, vagy spanyol, vagy nem tudóm miféle példákat, anéikül, hogy a leghal^anvabb sejtelmük volna arról, hogy az egyik miben Különbözik a másiktól,, az a közönségcitevihákság. /Kitőre taps es éljenzés./ Svihakság. visszaélés a nemzettel, mert tudatlan ember ne beszéljeni ha a nemzet dolgáról van szó. A tudáshoz nem kell tanulás. A tudatlan ember rendszerint az, aki tanult ugyan, de csak égy bizonyos mértékig és bizonyos körbon, ennek következtében azt hiszi, hogy'mindenhez hozzászólhat.* Sokkal több józan, embert találtam olyanok között, okik nem Végeztek iskolát. Egy öreg székelv mondotta nekem egy sz er' "Ha azt tetszik mondani, hogy nincs sok eszem, az lobét - d* ami van, az kéznél van". /Derültség es lelkes taps./ Sok ember azoriban tanult valamit s azt hiszi, hogy sok egyéb is kéznél van, pedig nincsen, - Törekvésünk tehát az, hogy a mai nehéz időben is előkészítsünk dolgokat, még ha nem is tudunk rögtön mindent megvalósítani. Tehát előkészítünk es ilyen értelemben tanácskozunk a magyar'ember nyugoát^ srgnval azért ? hogy készen legyünk terveinkkel arra az id>.re. araikor" ' " pénzünket ismét gazdasági feladatokra fordíthatJak s hogy'akkor szervezetileg JelkészUlve álljunk az igazi, nagyméretű feladatod megoldására, Ezért fontosak ezek a kongresszusok, ez*jrt fontos a gazdatársadalom társadalmi szerveinek kifejlesztése, munkájuk élénkítése. A végcél az, ami szinte restellem még mindig emlegetni - rm.r Széchényi István szeme előtt lebegett: a'magyar tniliiirfalll.. Milyen legyen sz a magyar falu? Sem dán, sem irancia, sem más falu, hanem magyarI^Ha végigmegyünk ma a falvakon.,' különösen azokon, amelyek már elértek a nagyközség ranglétráját, látjuk, hogy azok nemcsak hogy" nem magyarok, hanem Sém nem svájciak, 'sem nem dán, sem nem spanyol, sem"nem egyéb falvak. -Nemcsak a középületek, hanem a ~ kisebb épüle'tek építészeti "stílusa is a legnagyobb összevisszaságot ma-' tatja, Zala megyében, építünk szabölcs i stílusú, házat. Szabolcsban győrmegyeit, össze-vissza."Elveszítjtik gyökeriinkot a földtől, levágjuk a fát a föld színén, ha ilyet csinálunk. Azok a kulturfalvak, amelyekre törekszünk, magyar kulturfalvak legyenek. Olyan házakat kell építeni, mint amilyenekben délapáink laktak azon a vidéken. Természetesen meg kell az építkezést egészségügyileg javítanij szigetelni kell a falakat, hogy ne legyenek nedvesek:, az ablak v lehet nagyobb mint volt. De no legyen olyanképe az egész háznak, amilyenről nagyapáink azon a vidéken nem is álmodtak. - Tehát, ha magyar kulturfalut akarunk építeni, akkor nem a rádión és a mozin van a hangsúly, hanem azon, hogy az a falu a maga helyén a magyarságot ütiz** R magyarból IfLgá. le gyen •" Termé sze teBen legyen'meg a falvakban mindaz, aminők hiánya eddig"a falvak napét a városokba csábította. . \ /Fn1vta.t;íp.a követ kőzik/ i
