Magyar Országos Tudósító, 1939. december/1

1939-12-12 [218]

Budapest, 1939. deceraber 12, \ 'I ^^-^ XXI. évfolyam, 215. szár:.­/Teleki Pál eszóde a MOVE serlegvacsoráján.Folytatás 3,/ ki a nemzet? A nemzet nemcsak azokból áll, akik családfájukat min­den vonatkozásban és minden oldalon tisztán finn-ugor ós török-tatár ősökre vezetik vissza. I T em egyszer mondottam a magyar alkotmányra, hogy az mindazon törvények foglalata, amelyek a nemzet vérébe és gondolkodá­sába mentek át s tulajdonává lettek. így van ez az emberekkel is. Nem lehet megmondani azt, hogy valaki mikor válik magyarrá. Nem lehet idő­pontokat meghatározni ós nem lehet normákat ebben a tekintetben felál­lítani - de magyarrá lesz mindenesetre akkor, amikor lelkében a magyar­ság érzése egyeduralkodóvá válik. Mi az asszimiláció? Minden nemzet ­legalábbis Európában - asszimilál embereket. Az egyiknek tiz generáció kell hozzá, a másik már az egyán életében asszimilál. Ennek nincs nor­mája, erös faji tulajdonságok lehetnek magyarázatai ós akadályai is; le abszolút akadályok a keresztény európai nemzedék egymás között való asszimilálódása tekintetében nincsenek. Vannak re 1 ativ' akadályok, az egyikben a verség, a másikban a faj erösebb. Ki magyar? Nem tudnám job- • ban meghatározni, mint ahogyan már az előbb mondotta m; Magyar az, aki­ben a magyar érzés egyeduralkodóvá válik. Az olyan ember, akit, ha felébresztenek, még nem tudja hogy hivják, de miközben a szemét dörzsöli, a cselekedete és mozdulata már öntudatlanul is magyar, az a magyar. Ennek nincsenek külső ismertetőjelei, ennek csak belső ereje és belső értéke van. - Gömbös Gyula magyar volt, mert magyarul érzett és. mert a magyar érzés, ha volt is egyéb vérsejtje, egyedül uralkodóvá vált benne. Ez az, amit minden helyzetben tapasztaltam nála. Pedig sokféle helyzetben láttam, az alatt a rövid husz esztendő alatt, ameddig ismer­tük és szerettük egymást. Ez az, ami mindnyájunknak irányt mutathat: nem gondolni folytonosan a részletekre, - a részletek mellékesek, - és mindent ugy tenni, hogy ez a nemzeti érzés egyeduralkodóvá legyen ben­nünk, mégpedig öntudatlanul, mert amint valaki gondolkozni kezd rajta, akkor már nem az. Ez volt az, ami legerősebben vonzott hozzá és ami ­mondjuk - barátságunk legfőbb alapja volt. Ez volt az, ami - anna]- el­lenére, hogy mint mondottam, nem vagyok sem költő, sem szónok, a szo éltalános értelmében, feli.átoritott arra, hogy ma itt, baráti körben • <ir\ is megemlékezzem róla. ., A miniszterelnök beszédét a vacsora résztvevői raeguju] u /'tetszéssel és tapssal fogadták. /MOT/X.

Next

/
Thumbnails
Contents