Magyar Országos Tudósító, 1939. december/1

1939-12-12 [218]

Budapest, 1959. december 12. [V^^J *XI* évfolyam, 315. szam. /Teleki Pál beszédének folytatása 1,/ - Emiitette egyszer: azzal vádolják, hogy túlságosan távoliak o célkitűzései, túlságosan távolba lát. Igen, Gömbös Gyula álmodozó volt. De kérdezem, ha valaki egy nemzetet vezetni akar, vagy egy nemzetet képvisel, nem kell-e megfennie benne annak az öntudatlan logikától ment es érzetnek, ami egy nemzetet mindenkoron át, minden kor filozófiáján és gond lkodásán -eresztül - vezet anélkül, hogy önmagában változnék, mert ez nem egyéb, mint hit & nemzet erejében, abbai, hogy minden ellenséggel, minden elmélettel, minden filozófiával, minden gondolkodással, kd ennél, amit mag-a átélt ós alkotott, vagy mindennel, amit idegenből út vett, meg tud birkózni. Es ha ugy tetszik, ezt ez öntudat tan v érzóet t rán lehet nevezni álomnak. Ha tehát azt mondom, hogy Gömbös áyul s íl ic Zó volt, esek annyit mondok vele, hogy érezte magában a nemzeti érzés: , érezte e nemzete létét. Amikor felfogását megpróbálta átvinni a politikai sietnek nem a napi, hanem az általános politikai életnek, a j-elenkoraj nevezett részére, ugy, amiit 8Zt értjük és amint abban a magunk ks nemzetünk gondolatvilágát a? vény esi teni igyekszünk, akkor azt mondotté, h ogy "

a szélsőségek ellen harcot hirdetek és mlideu körűimén -ek között f

enntartom a jogrendet, amely nélkül nincs békés munka és nincs nemzet

i megerősödés"-. Tehát ugy gondolkodott, hogy mid ent el kell hárítani a nemzettől, ami messze eltérítené a folytonosság menetétől és fenn kell tartani az örök értékeket, amelyek nem az övéi, nem is a mai nemzedékeié a nemzet tulajdona, .. és amelyeknek csak sáfárjai vagyunk. "Munkatervem elfePgohdolete - mondotta Gömbös Gyula - az alkotmányos központi 6 karét által kormányzott független erős öncélú nemzeti ájlam megerősit

é- 0,-áki nem nevelkedett politikára és más foglalkozásból főtt, mint amit politikai foglakozásnak' nevezünk, mérséklettel, politikai júdiciummal és belátással, de beletanulva a politikába is, a messze mul t«t is kutatta. Ezért tudott s közeli uton is megmaradni, azt mord vén: csodavárással ne ámítsátok magatokat! ö, aki mögött erős párt. majdnem azt mondhatnám, e nemzet tu

1 nyomó többsége állt, ő, aki katona volt, aki megszokott parancsolni és mert megszokott engedelmeskedni, tudott parancsolni is, ő mégis azt mondja: a pártdiktatúra gondolatát e iu tasitom; alkotmányosan kívánom vezetni a nemzetet, mert a pártdiktatúra muló, az alkotmány ellenben örök es azt kötelességem fenntartani. A részletekben tudott tévedéseket is belátni, nemcsak a másokét, önmaga tévedéseit is, - és ez a nehéz - de csak a részletekben. A nagy vonalve2e tésben ugyanaz maradt, mert az nem logikából, hanem mélységes érzésből fakadt. A részletekben lehet és szab'd gondolkozni. A* f5 irány azonban maradjon állandó, ezt vagy érzi az ember, vagy nem, de akkor nem is ér semmit. /Ttipsl/ - Mit jelent Gömbös Gyula nyomdokain hal adni? Azt iszem semmi mást, mint azt, amit most utoljára mondottam el. Mert azt kérdezik, Gömbös Gyúlt politika ját ^követjük-e? Azt csináljuk-e? Mit jeleim az? Csak s z t je le n the ti , hogy át vagyunk hatva ugyan attól a mélységes nemzeti érzés tol, a nemzet iránti kö t \ lesssógérzéstől

. A részletekben? Sokszor eszembe jut egy történet. Egy lapunk, a magyar életnek egy hosszú idök1 g fennállott lapja azt mondotta magáról, hogy Tisza István politikáját szolgálja és tartja fenn, /Folv tl köv./