Magyar Országos Tudósító, 1939. november/2

1939-11-30 [217]

/Csilléry András nevenapja. Folytatás 1,/ ÍTódrády Tibor a keresztény ifjúság nevében üdvözölte Csilléry -midrást, *aki - mint mondotta - ideálja a dolgozni, a nemzeti és keresztény eszmékért lelkesedni tudo fiatalságnak. Ma fokozottabb mértékéén szükség van a tekintély tisztele tre, az összefogásra, minden keresztény és igaz magyar rendithetetlen hittel álljon ma a vezérek, az olyan férfiak mögött, mint amilyen Csilléry András. A lendületes beszéd után a megjele tek viharos ünneplése közben Csilléry Aíldrés emelkedett szólásra és beszédét helyesléstől kisérve ugy kezdte, hogy mi magyarok értsük meg egymást, meg kell egymás kezét találnunk, mert ma magyarnak lenniAMUrt és nehéz kötelesség. Belső állami életünknek át kell alakulnia, át kell itatodnia szociális tartalommal, mert véget ért az individualista, a liberális világ, helyére a közösség, a kollektivizmus szelleme lépett. A'közélete% és az állami életet is át kell hatnia a kollektiv szellemnek, erre pólcja lehet a fő- . város, Erkö]c si világnézet nélkül - mondotta - nincs nemzetépítő gazdasági élet, ez lehet csak alapja a kereskedelemnek ós az iparnak s az egész életünknek. Ha ezt a szellemet követjük, kezébe nyomhatjuk a keresztény iparnak, kereskedelemnek és vállalkozásnak a közgazdaság marsaibotját. Ez az. ünnepség ma nem ^ndrás-nap, nem az én személyemnek szol, hanem annak az eszmének, amelyet ón és az egész párt képvisel. Mint vén zászlótartó, itt állok ezen a'helyen és nem adom ki a kezemből addig, amig diai dalra nem jutunk vele, A magyar boldogulás utja, s ezt meg kell értenie nemcsak a fővárosnak, hanem az eaész országnak, csak a lelki, közösség lehet, -Budapest je példával és elsőnek áll ezen a helyen, amig mi itt az autonómián keresztül segíteni tudjuk a főváros minden p olgárát, .-tűiig a gyepiofrerősen tartjuk a kezünkben, addig az ország talpon áll, /zolnom kell azokhoz is. akik a városház falai között élnek, ezek azért kerültek oda, mert harcosai voltak az eszmének, és tudják, hogy helyükre az elhivatottság vezérelte. Ok és azok majd, akik utánuk jönnek, várvédő katonái a.fővárosnak. Mi öreg katonák pedig nyugodtan nézünk a jövő elé|yOT©"™zBKrakik utánunk jönneky erősek, harcra készek, megingathatatlanok. Be szódéi; Csilléry András azzal fejezte be, hogyha igy, ilyen erővel dolgozunk tovább, a hajó, Magyarország sokat hánykolódott hajója, as élet tengerén átsiklik ós befut abba az öbölbe, amelyet ugy nevezünk, hogy Keresztény Nagy Magyarország. Az ünnepi vacsora közönsége percékig ünnepelte Csilléry Andrást, akit elhalmoztak szerencsekívánatokkal. /MOT/Vr,