Magyar Országos Tudósító, 1939. október/2

1939-10-24 [215]

— ZU VALUTAÜGY /2. folytatás/ Az elsőnek kihallgatott gróf Széchenyi Bálintne tagadta bűnösségét. Elmondta, hogy első házasságából származó leánya Sili-Stein Marietta Londonban él, ahol nyelvórákat ad, hogy költőpénze legyen. Ruhaneművel "ö látja el leányát, amihez a Nemzeti Banktól kér esetenként engedélyt, de pénzt sosem küldött neki. A grófné elmondta, hogy Padovetznét husz éve ismeri, az egész családjának Padovetzné szokott fűzőket és egyéb női holmikat készíteni, más megbízatást azonban sohasem adott neki. 1937-ben rendelték el a Sáéchenyi-utca 1. számú háznak

? amely Londonban élő leányának a tulajdona, - a tatarozását és erre a célra szükséges pénzt: 65ooo pengőt összegyűjtve, $2 irodahelyiségükben őriztek. /Ma./ - Padovet2né azt vallotta - szólt most az elnök - hogy egyizben azzal Is megbízta, hogy 28o pengőért svájci kifizetést vásároljon a leánya számára. - Ez nem felel meg a valóság iek. Bosszúból vallhatott igy,^mert sikkasztásért feljelentettem. Csak rúnákat küldtem a leányomnak, pénzt soha. Ezután áttért az elnök a 63ooo pengő átadásának körülményeire. Ezzel kapcsolatban a grófné elmondta, hogy délelőtt érkezett meg a végzés, amely szerint a tatarozáshoz szükséges összeget le kell fizetni. A könyvelőnő vakbéloperáció után még kezelés f latt állott és ezért őt nem akarták a bankba küldeni. Véletlenül ebben az Időben jelent meg az irodában Padovetzné és munkadija fejében pénzt kért. -Mindig becsületes, tisztességes-asszonynak ismertük,-vallotta gróf Széchenyi Bálintné - és amikor önként felajánlotta, hogy elmegy a bankba, ebbe beleegyeztem és őt biztam meg az ösdreg befizetésével. Kivettük a pénztárból a 65ooo pengőt és abból 63.446 pengőt boritékokba tettünk. Padovetzné nyugtát adott az összegről. - Miért volt ez ilyen sürgős? - hangzott az elnök kérdése. - Mert a következő napon falura akartunk utazni és biztosítani akartuk a tatarozás! munkák elkezdését. Másnap vártam a bank értesítését, miután azonban ez késett, aggódni'kezdtem és szóltam MeZei ügyvéd urnák, nézzen utáni, mi történt. A bank nemleges választ adott, mire megbíztam az ügyvédet, hogy tegy.en feljelentést... . - Miért nem érdeklődött egyenesen Padovetznénél? Ha valakiben ig$r megbízik, nem ez lett volna a természetes dolog? - Az ügyvédemre biztam az egész ügyet. Tőle tudtam meg azután, hogy telefonon próbált Padovetznóvel érintkezést találni, de ez nem sikerült . - Igaz, hogy június 9-én este 8 órakor megjelent ön Padovetzné lakásán? - Nem felel meg a valóságnak. - Padovetzné azt állitja, hogy nála járt és azt is vallotta,hogy azért kapta öntől a pénzt, hogy : fontra váltsa be. - Nem tudom, miért vallott igy, ez nem fedi a tényeket. A pénzt valószínűleg saját céljaira akarta forditani, - Padovetzné önmagát is terhelő vallomást tett. Mi oka volna erre? - Nem tudom, - hajtogatja a grófné. ° RS K aeS^" Ezután az elnök felmutatott egy feljegyzést, amelynek adatai a grófné kezeitől származnak és a tatarozási munkálatok összegét foglalják magukban. A papirlap másik oldalán már Padovetzné kezeirása szerepel és 44ooo pengőnek a megfelelő fontösszegre való átszámítását jelzik-. Ezt a papírlapot Padovetznénél találták és az asszony vallomása szerint a grófnétól kapta. A font átszámít ás - Padovetzné állítása szerint - a grófné által már előzőleg lebonyolitott számtani müveiét lemásolása. Ezzel a per szempontjából fontos feljegyzéssel kapcsolatban a grófné kijelentette, ^hogy a papirlap valószínűleg kiesett a retikülj éből és a pénz átszállása közben véletlenül kerülhetett Padovetznéhez. Tagadta, hogy eredetileg ó számolta volna-ki a 44ooo pengőnek megfelelő font összegét és általában azt hangoztatta, hogy semmiféle valutáris megbeszélése és megbízatása Padovetzné részére nem volt. - Padovetzné azt Is vallotta - mondta most az jínök - hogy ön egyezkedni próbált vele, kétszer is "elővette" a pénzért ós egyszer az autóban meg is verte,,. /Folyt.köv./ Sy.