Magyar Országos Tudósító, 1939. október/2
1939-10-30 [215]
—~ A VASVÁRI-UTCAI RABLÓGYILKOSOKAT FEJENKÉNT TIZENÖTEVI FEGYHÁZRA ITÉLTE A TÁBLA. Két rovottmultu fiatalember: Káin István kárpitossegéd és Sqflfc József villanyszerelő arról tárgyaltak egymás közt, hogy Reich'Márton 71 é ves asztalosmesternek nagyösssegü készpénze lehet. Beszéltek arról is, hogy ez az öreg ember egyedül él a Vas várj Pál utca 19 szám alatt lévő pincehelyiségben, a műhelyével szomszédos Szobában. Felmerült közöttük a gondolat, hogy ezt áz öreg embert jóformán veszélytelenül lehetne kirabolni,s ezúton megszerezhetnék készpénzvagyonát• Tervüket ez év április 16-án végre is hajtották. Előbb békééen beszélgettek a"- öreg aszta osmestérrel, majd Kain intésére Sax hirtelen hátulról megragadta Reich M ártont, a díványra dobta, a mellére térdelt, a száját kendővel betömte ás' fojtogatni kezdte. Kain István a műhelyből egy hosszabb zsineoet hozott, azzal meghurkolta az áldozat lábát, majd felvezette a zsineget az áldozat fejéhez, keresztül-kasul összekötözte a lábán, hasán s a diványhoz rögzítette ugy, hogy az mozdulni sem tudott. A tehetetlen állapotban lévő öreg asztalosmester lakását azután kikutatták, lehúzták az ujjáról a gyűrűket, elvették óráját, láncát'és összes pénzkészletét, ami asonbdn csak tiz pengő volt. Távozás előtt betakarták divánpárnákkal az arcát, ugy, hogy Reich Mártont másnap reggel holtan találták. A nyomozás k ézrekeritette a tetteseket, akiket a budapesti büntetőtörvény szék vont felelősségre és Káin Istvánt rablással párosult szándékos emberölés büntette miatt tizenkótévi fegyházra itélte, mig Sax József életfogytigtartó fegyházbüntetést kapott., fellebbezés folytán ma tárgyalta est az ügyet a budapesti kir i tábla ^dr. Kállay Miklós tanácselnök Vezetéséveli Dr • Temesváry Gyula ki:r. föügyészhelyettes, továbbá dr. Bányász Vilmos és dr. Fenyvesi Béla védők felszo-alása után a tábla megsemmisítette az elsőbiröság Ítéletét és mindkét vádlottat fejenként 15 évi fegyházra itélte el, A vádlottak és a ved ók a büntetés enyhítése végett semmiségi panaszt leientettek be, /M0T/3-, —ZU VALUTX^GY,,./!, folytatás./ Kováos Sándor, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank folyószámla osztályának főtisztviselője volt a következő tanu. Arról vallott, hogy a grófné jogi képviselője érdeklődött nála aziránt, hogy a 63,ooo pengőt befizettek-e vagy sem. Ezután oróf Széchenyi Bálintot szólította maga elé az elnök. Mindeneké-ott figyelmeztette, hogy nem köteles vallani, mert a felesége vádlott, A gróf kijelentette, hogy vallom st kivan tenni. Ezután előadta, hogy a vagyonkezelés körül ő végzi a birtokkal kapcsolatos teendőket, mig a felesége a hazak ügyeit intézi. A 63.ooo pengő átadásával kap csolatban az elnök kérdéseire elmondta, hogy felesége emiitette neki, hogy Padovetznénak átadta a pénzt azzal, hogy befizeti a bankba a ház tatarozás! költségeire. Miután a banktól a befizetés megtörténtéről nem jött értesités, aggályai merültek fel és e".: be is igazolódott, mert a pénz valóban elsikkadt, nem fizették be a bankba. Az elnök ismortetté Padovetzné vallomását, amely szerint a grof jelen volt a pénz átadásakor, sőt azt'Is'látta, amikor egy fiktiv nyugtát kapott Padovetzné, amely arroi sz<, hogy 63 .ooo pengőt a bankba, való befizetésre vett át. Á' gróf felháborodva tiltakozott a gyanusitás ellen, majd a szembesítéskor is a le^hatarozottabban visszautasította az állit ást. - Ismeri gróf ur ennek az ügynek az: anyagát? - kérdezte az elnök. - Ismerem, hallottam arrój, hogy Padovetzné előttem érthetet len okokból, engem is bele akar keverni az ügybe s olyan vakmerő, hogy azt állítja: valami tolvajnyelven találkozót beszeltem meg vele. Nem ' mondom, hogy est kikérem magamnak, mert ezt Padovetzné meg sem értené^ de egyenesen kétségbeejtő ilyen rágalom.,, A gróf-nem tudta folytatni, az indulat ós felháborodás annyira elhatalmasodott rajta, hogy görcsösen zokogni kezdett, El-el csukló hangon mondta: /Folyt. köv./Sy.
