Magyar Országos Tudósító, 1939. október/1

1939-10-04 [214]

Törvényszéki szerkesztőség: V., Marké utca 27.1.26. Telefonok: 117-290 és 117-296. 1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1939. október 4, DOLOGHÁZRA ITMLTEK EGY RETTSÉGIZETT MAG AN HIVATALN OKOT • Márton Mihály érettségizett magánhivatalnokot már négyszer Ítélték el különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt. Legutóbb ismét nyolcrendbeli lopás büntette miatt került a vádlottak padjára. A bünte töt örvény szék a lefolytatott bizonyitás adatai alapján ezúttal másfél vi börtönre Ítélte. A tábla mellőzte az enyhitő szakaszt, mert a vádlott által ellopott ingóságok értéke sokszorosan túlhaladta a törvényben a bűntettre előirt értJkhat.irt és figyelemmel többszörösen büntetett előéletére Márton büntetését kőt ós félévi fegyházra emelte fel. A bejelentett semmiségi panaszok folytán a kúria Bolla-tanácsa foglalkozott az üggyel, ahol dr. Kéler Béla kir. koronaüyy és zhelyettes felszólalásiban kiemelte, hogy a vádlott közveszélyes egyén, aki javulásra hajlamot nem mutat és mint megrögzött bűnözőnek a dologházban van helye. A kúria ez alapon megsemmisítette az alsóbiróságok Ítéletét és a vádlottat legalább háromévig tartó szigorított díologházi őrizetbe utalta. /MOT/G, —AZ ÜGYVÉDI NYUGDÍJINTÉZET PERVESZTES. Dr . Hajnal Dezső miskolci ügyvéd özvegye nyugdij j árul .kának k iutalás át kérte az Országos ügyvédi Gyám és Nyugdíjintézetnél. Itt azonban a kérését clutisitották olyan indokolással, hogy az ügyvéd és a felesége között nem állott fenn a ház ;stársi együttélés az ügyvéd halála idején s ilyen esetben az ügyvéd özvegyének nyugdíjjáruléka nincs. Ezek után özv. dr. Hajnal Dezsőné a budapesti kir. törvényszék előtt pert indított az ügyvédi nyugdíjintézet ellen, amelytől évi 51o pengő nyugdijat követelt. A per során előadta a felper^snő, hogy néhai férje halála előtti években súlyos anyagi helyzetbe került, betegsége folytán munkaképessége is csökkent, ugy, hogy a családját csak nagy nehézségek árán, alig tudta tartani. Eközben történt, hogy a felperesnő is súlyosan megbetegedett. Ezért kénytelen volt az évnek egy részét édesanyjánál Ungvárott tölteni. Ha valamivel jobban volt, mindig visszatért a férj'hez s eltávozása is csak ezért történt, hogy önmagát gyógyíthassa és no okozzon emiatt külön költségeket az egyébként is mostoha anyagi viszonyok között elő férjének. A felperosnőnek e tényállításai beigazolást nyertek, ennélfogva dr. Fodor Lajos budapesti kir. törvényszéki biró marasztaló Ítéletet hozott. Kötelezte a nyugdíjintézetet, hogy 1937 május 1-tői kezdedőleg re gyedévi részletekben évi 51o pengő özvegyi nyugdijat folyósítson a felperesnek és pedig a le;: árt részleteket és annak kamatait egy összegben s viselje ezenfelül a 33o pomgőben megállapított perköltséget is. /MOT/G,