Magyar Országos Tudósító, 1939. október/1

1939-10-14 [214]

• ZU HALÁLOS VÉG tí VEREKEDÉS /l .f oly t p. tás/ - Én - f olytb tte vád ékezését Katz - o hot ólmos ütésre megszédültem, fejemből csorgott o vér és jajgntni kezdtem. Rácz erre is mét felemelte o vosrudat• Közben kiszaladt lakásomból tízéves kisfiam és most már nem emlékszem, hogy az 8 kezéből vettem-e ki o kapát, vagy ez c földön hevert: tény, hogy fölragadtam, és ki .-Krrtem védeni Rácz ujabb ütését. Rácz önkéntelenül megfordult és a kapának két hegyes vége fejen találta. - Szóval Gn,ga azzal védekezik, hogy önvédelemből járt el jegyezte meg Schodl elnök. - Igen, becsületszavadra mondom, hogy igy történt. Én csak az egyébként is lyukas fejemet védtem, anelyet a harctéren szereztem. A további okban Katz elmondotta, hogy nem felel meg n valóságnak a vádirat azon állítása, mint hogy ha ot u felesége biztatta volna, hogy üsse meg Ráczot. Katz Miklósné, e másodrendű vádlott szintén ártatlanságát hangoztatta. Előadása szerint előzőleg valóban veszekedett Ráczékkol o gyere_<;ek miatt, aztán lakásába ment vissza, hogy s házidol&ait elvégezze és csak oz eset megtörténte után szaladt ki az udvarra. Kihallgatta a törvényszék özvegy Rácz Istvánnót, aki szerint Katz volt a tamad° flél. A vádlott - mint mondotta - hátulról vágta fejbe férjét, amikor az már a lakásukba akart bemenni. Eogy előzőleg oz ő férje megütötte Katzot, azt nem látta. Az özvegyasszony még kijelentette, hogy Katzné volt oz, aki biztatta Katzot, hogy Ráczot üsse ^gyon. A törvényszék több tanút hallgatott ki, majd Lee Tibor dr. kir. ügyész vádbes éde és Lénárt Béla dr. ügyvád védőbeszéde után mindkét vádlottat felmentette az ellenük emelt vád alól. Az indokolás szerint Katz Miklós önvédelemből cselekedett, feleségével kapcsolatban pedig nem nyert bebizonyítást az, hogy fériét biztatta volna, hogy üsse agyon Ráczot. A törvényszék egyúttal elrendelbs Katz Miklós azonnali 1 zabadlábra helyezését. Az Ítélet nem jogerős. /MOT/Ma.