Magyar Országos Tudósító, 1939. augusztus/2

1939-08-25 [211]

mmm Zu K3STSZm&zmr&StVöii VAJJUXABUJSUUI /j..ioxyx.ax.as/ Szünet után'a valutabir ós ág Halmos György magánhivatalnok vád-" lottat hallgatta ki, aki arról vallott, hogy Litvaineval volt barátságban. Tudta, hogy az asszony harminckétezer pengfit kapott válópere után végkielégítésül. Ezt az összeget Halmos tanácsára három bankban helyezték el betétül. Később jobban akarta gyümölcsöztetni a pénzét az'asszony, így került szóba - folytatta a vádlott - hogy vegyen angol fontot.'Az igaz, hogy én elleneztem,hogy a tőkéjét jelzálogkölcsönbe fektesse, mert az akkori háborús veszélyek miatt a tőkéje Így könnyen immobillá válhatott volna. Beismerte a vádlott a továbbiak soráni hogy tavaly decemberben, amikor Litvainé Bécsbe utazott, szerzett neki 600 márkát s ezért emiatt bűnösnek is érzi magát • A következő vádlottat, dr, Litvai Olivért az uzsorabiróság dr. Batcódy Aurél egyetemi tanár, törvényszéki orvosszakórtő jelenlétében haUgatta kii mert a védők.prvosi bizonyítványt csatoltak arról, hogy ez a vádlott cfl'Ökkent beszámítási képésségü,.degenerált, Az elnök által föltett kérdésökre Litvai vontatottan, dadogva ad alig érthető válaszokat és közben állandóan a homlokát nyomkodja. Ez a viselkesóse annyira felőtűnő, hogy ^z elnök ismételten rászól, kár ennyire szimulálni, - Ön egyetemi végzettséggel bíró, intelligens ember, ne adja itt az ügyefogyott embert, így intézte az Opera kávéház kereskedelmi ügyeit is? , •' *S Kéremf - válaszolta a vádlott - nagyon ideges vagyok és egész éjjel nem tudtam aludni; - Feleljen arra - kérdezte aZ elnök - hogy VÍtt-e Prágába aranyat, ékszereket és aranyrudat? Dr .Litvai Olivér 'e kérdésre igy válaszolt: - Nem vittem soha, azaz talán inkább nem emlékszem rá, Egy kiló aranyat egész biztopan.sose'vittem, Ékszei.? Az egészen más. Azt vittem kilószámra, főként láncokat, amikor kivándoroltunk Zürichbe. De rudat, azt nem vittem soha, • ».» .;; Az elnök.további kérdéseire egy perc múlva már a következő válaszokat adja a vádlott. * -.Hát olyan aranyrudat, amelyiken nem volt a hivatalos pecsét, azt csakugyan vittünk ki. El is adtuk Zürichben, Prágán keresztül vittük ki, de a határnál nem volt semmi baj, mert a vámőrök egyáltalán nem is .... érdeklődtek^ mit viszünk az autóban. Különben is az aranynak Svájcban nem is nagyon örültek, mert akkor ott nem is szerették az aranyat. Vallomása további során kiderült, hogy'ezen vádlott ellen korábban is volt már eljárás valutavisssaélés miatt, mert aranyérmeket és más aranynemüeket nem jelentett be, ugy hogy azokat elkobozták,. Föltette a kérdést az elnök a vádlotthoz, tudja-e, mi ,a valutázás, mit értenek sibolás alatt? - Most már nagyon jól"tudom, de akkor sejtelmem ée volt erről. Amikor az eoetek megtörténtek,'egész biztos voltam abban, hogy tökéletesen megengedett dolgot müvelek, amikor Sonnenfeld István kérésére borité kokban kötvényeket, hoztam Budapestre. - Ha tökéletesen korreH lett volna az, amit ön müveit, - jegyezte meg erre az elnök - akkor nem kért volna az ilyen autóútért többszáz pengőt Sonnenfeld tői. Ezt csak azért tette, mert jól tudta, hogy súlyos kockázatot vállalt, ? Ártárgyalás végén dr, Bakody Aurél egyetemi tanár, törvényszéki orvosszakértő kijelentette, hogy a becsatolt orvosi bizonyítványokból, de a vádlottnak a mai főtárgyaláson tanúsított viselkedéséből sem lehet következtetni arra, hogy dr. Litvai Olifeér elmezavarban szenvedne,, Az ada-, tok szerint a vádlott degenerált, súlyosabban neuratikus egyén, aki könnyebben határozza el magát valamely oselelanény elkövetésére. Ezt követőleg az elnök az ügy folytatólagos főtárgyalás át holnnorn hnl ns?'.trt+.+.n ni . /MOT

1

/ n_