Magyar Országos Tudósító, 1939. augusztus/1

1939-08-03 [210]

— — iviűr— v uu üuru J-Í-- • uiuui 4 Budapest, 1939« augusztus 3, Jty ték, félreismerték és ki is használták. /Éljenzés és iiaps./ Én ebben a vonatkozásban kicsit olyan vagyok, mint az angolok, akik hisznek az einberek jóakaratában és egyéb ^ ótul ajdonságaib ai a^-ddig, aráig meg nem győződnek az ellenkezőjéről. É

n egyenes és becsületes próbát tettem.. Á próba nem mindenben vált be s kénytelen leszek a magam sze mélyét félretéve a magyar"~rrtinisz terelnök örök tekintélyét és vele a minisztereknek ós másoknak tekintélyét most már e rősebb eszközökkel megvédeni, /Viharos taps Gs eljenzosT/ - Ezt azonban be kellett előbb jelentenem. Hasonló lépést más vonatkozásban néhány hét előtt már tettem, Összehivtam a napilapok külpolitikai rovatvezetőit és szerkesztőit és közöltem velük^ hogy Magyarországon csak egy ember csinál külpolitikát, az a külügyminiszter /Nagy taps és éljenzés/; tessék tehát ehhez alkalmazkodni s ne sértsenek nemzeti érdekeket kicsinyes érdekek miatt. Amikor láttam, hogy feleletre készülnek, megmondottan azt is, hogy az egyik német lap "cikket kért tőlem, amit meg is irtam s bár magom is voltam külügyminiszter - Szegedet beleszámítva kétszer is - es másodszor vagy ok 'miniszter elnök s a jelenlegi külügyminiszter ur Szegeden mint a titkárom kezdte politikai pályafutását, mégis elküldőtLem neki saját cikkemet, hogy olvassa át s mondja meg, nincs-e kifogása ellene. Megmondottam azon c sajtómegbeszélésen, hogy ha bennem lehet ennyi conduite, akkor lehet a külpolitikai szerkesztőkben és tudósítókban is* - Ez a felszólításom bizonyos mértékig eredményre is vezetett. így be kell, hogy jelentsem ma azt is, amit az imént bejelentettem,'mer

i megengedhetetlen az a hang, amely a tekintélyrom bolást végzi. /Óriási taps és éljenzés./ Én megadtam a próbát, hegy lássam, kivel van dolgom, de meg kell követelnem, hogy a nemzet tekintélyét's annak az állásnak tekintélyét is, amelyet ezidőszerint magam töltök be s amely nem. az enyém, hanem a nemzeté, s éppen igy más tekintélyeket, a miniszterek tekintélyét is, amely szintén a nemzet tulajdona, a magyar nemzet vagy más szemében senki büntetlen

ül ne rántsa le és ne ócsárolj a, /

Szűnninem akaró taps és éljenzés,/ - A politikai forma, az agitáció formája, a parlamenti viselkedés formája és az újságírás formája elsősorban Ízlés és tapintat dolga. Az Ízlés és a tapintat azonban - ezt ne feledje cl senki az országban - a szociális együttélésnek, a szociális megértésnek és a szociális alkotásnak első előfeltétele. Azok, akikben nincs meg ez a tapintat és nincs meg az a - hogy ugy mondjam - szociális izlés, azok csak szembeállítani tudnak embereket, de összehozni soha. Ezért szociális munkát, különösen pedig orsz ágépito munkát végezni soha nem fognak,/Hosszantartó lelkes taps ős éljenzés,/ ~ Néha azt is olvasom, hogy "oserkészkedem a nemzet életében". Ezt az életformát is félreismerik. Én nem cserkészből lettem miniszterelnök « ezt már sokszor mondottam «, hanem miniszterelnökből lettem annnk>*idején cserkész. /Folytatása következik,/