Magyar Országos Tudósító, 1939. június/2
1939-06-16 [207]
cs egy állandó rágalmazd propagandahadjárat középpontjába állították. Mindenekelőtt aj külpolitikánk irány'ról kellett határoznunk. A nyomorúságban is a függetlenség és a magyar öncélúság útját választottuk és bár volt elég részünk sziránhangu csábításokban,melyek - ha helyzetünkkel megalkuszunk gazdasági jólétet és mindent a világon Ígértek, Magyarország megalkuvásra soha hajlandó nem volt. Érdem, hogy világháborús szövetségeseinket a bajban sem tagadtuk meg. Akkor, amikor a még félig vöics Németország Genf és nyugat felé az úgynevezett "Erfüllungs-politikát" csinálta és magyar háborús bajtársával szemben politikailag éppen eléggé óvatos volt, mi éveken vállaltuk és viseltük a német barátság minden terhét és hátrányát. 01a szórsz ág volt az a nagyhatalom,amely a középeurópai helyzetet először ismerve fel helyesen,baráti jobbját nyújtotta Magyarország felé. Ez időtől kezdve a helyzetnek megfelelően és a főcélt mindig szem előtt tartva, Magyarország minden tőle belhetőt megtett a tengelypolitika kialakítására, emel ott pedig régi történelmi és érzelmi kapcsulitoknak megfelelően kereste az újjászületett Lengyelország barátságát. Idővel megtaláltuk a modus vive.idit az egyre nemzetibbé válé Ausztriával is és minden igyekezettel azon voltunk, hogy közvetlenül és a Népszövetség révén közvetve megtegyük a tőlünk telhetőt az elvesztett teriileteken élő magyar kisebbség érdekében. Sajnos majdnem eredmény nélkül. Magyarországon is, mint minden parlamentáris államban,változtak a koraiányok. De a magyar külpolitika általános vonal-