Magyar Országos Tudósító, 1939. június/2
1939-06-16 [207]
mi 1918-ban és 19-ben. nem állottak meg. Nem állottuk meg az összeomlás előtt politikailag és nem állottuk meg az összeomlás után katonailag sem, pedig politikus nemzetnek mondjuk magunkat és joggal mondanak mások kitűnő katonanépnek. Hát akkor miért nem állottuk meg a sarat? Ugyanazért, amiért mindig minden bukásunk bekövetkezett. Fantázia nyakló nélkül, jelszavak tartalom nélkül, testvérharc lelkiismeret nélkül, optimizmus ok nélkül és végül a megijedás annak a gondolatnak jegyében, hegy én valahogy majd csak kimászom a bajból - talán - a többi nem számit. 1918-ban idegen demokráciák és még idegenebb nemzetközi irányok jelszavaitál bódult meg az ország többsége. A magyart, a született és meghalnitudó katonanépot, egy őrült propaganda a fegyverek eldobásáig tudta vinni! Egy nomzoten belül sohasem a többség vezet, ha.nom mindig a kisebbség. A tömegnek csak hangulatai vannak, de a vezető kisebbség nemzeti értékeiből a nemzet sorsa függ és függ a vezető kéztől, melyet sorsdöntő időkben egy nemzet ilyen vagy olyan formában magából kiválasztani tud . Nem folytatom a közelmúlt történelméből a konklúziók felsorolását és mindenek dacára joggal és törhetőtlenül hinnünk kell és joggal hiszünk is a magyarság regeneráló erejében és életképességében. 1919 nyaráig mélypontot értünk el, azóta utunk felfelé ivei. Látjuk fáktól is az erdőt és tudjuk, hogy semmi baj n^m érhet, ha egymást nem marcangoljuk s ha egymást keví-sbbé gyűlöljük nint azt, aki ellenség. De térjünk át az utolsó husz esztendőre, ami Kassa történelmében